Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
V. A magyarországi orvosképzés megszervezése
V. A MAGYARORSZÁGI ORVOSKÉPZÉS MEGSZERVEZÉSE érni, hogy nem volt szigorú a vizsgáztatás. Rámutatott, hogy a végzett hallgatók 17 %-a külföldi volt, mégpedig jó hirü egyetemi városból (Bécs, Prága, Göttingen) származó, akik feltehetően az egyetem enyhébb szigorlati rendjébe vetett remény alapján jöttek ide. A figyelmeztetés többször is elhangzott, a legszigorúbb 1789. februárjában, hozzáfűzve, hogy nem csak az egyetem hírnevét, de az országét is rontja ez a módszer.60 Bár csak nagy vonalakban ismertettük a jozefinista, orvosképzéssel kapcsolatos intézkedéseket, egyértelműen kitűnik az egészségügy, az orvoslás és az orvosképzés fontosságát szem előtt tartó szemlélete. A diplomák korlátlan viszonosságának kérdése csak II. JózsefhaMAa után oldódott meg. Bécs 1792.márciusában hirdette ki azt a rendelkezést, amelynek értelmében a nem ott szerzett oklevél tulajdonosának meg kellett ismételnie a második, vagyis a gyakorlati szigorlatot, különben nem gyakorolhatta az orvoslást. Hasonlóképpen a sebészeknek, a szülészeknek és a gyógyszerészeknek is egy-egy vizsgát meg kellett ismételni, ezután nem új oklevelet, hanem egy bizonyítványt kaptak a kari igazgató és a dékán aláírásával. 1792. júniusában a pesti egyetem orvostanhallgatói kérelmet terjesztettek fel az uralkodóhoz, hogy újabb vizsga kényszere nélkül szabad orvosi gyakorlatot folytathassanak az összes örökös tartományban, vagy rendeltessék el, hogy Magyarországon is csak az a külföldi orvos vállalhasson munkát, aki a magyar orvosi karon tette le a vizsgáit. Valamennyi magyar hivatalos fórum támogatta kérésüket. A cseh és az osztrák kancellária részéről ellenvetéseket tettek, azt állítván, hogy a magyarországi vizsgáztatás nem olyan színvonalas és megbízható, az államtanács azonban a magyar álláspontot fogadta el. 1793.május 23-án Störck is kiállt a magyar ügy mellett. Kifejtette, hogy milyen visszatetszést kelt az a tény, hogy két, egyazon uralkodó alá tartozó nemzet kölcsönösen kizárja egymást az egyetemeiről, ezért a korlátlan kölcsönösség álláspontjára helyezkedett. Végül az uralkodó 1793.június 21-én jóváhagyta a felterjesztést, azzal a feltétellel, hogy Magyarországon is kellő szigorral fognak vizsgáztatni.61 I. Ferenc rendelkezése megszüntette a német nyelv használatát, ismét a latin lett a kötelező, az ő idejében visszaállították a disszertációkészítés kötelezettségét is. A tanári kar kicserélődött, a "nagy nemzedék” helyét átvette a fiatalabb korosztály: Stáhly Ignác, Stipsich Ferdinand, Veza Gábor, Tolnay Sándor, Schraud Ferenc, Eckstein Ferenc, Bene Ferenc és a többiek. A nagyobb átalakítások a tanulmányi rendben azonban már vizsgált időszakunk után történtek meg. 60 PAULER: i.m. 244.p. 61 1793.nov.2. (Concl. Cons, No. 25277) „Medicis et Chirurgis ex Universitate hungarica Pestiensi progredientibus, praxis per universas haereditarias Provincias concessa - In examinandis illis strenuus rigor observanda”- LINZBAUER: Codex ... Tom III./l.. 701-702.p. 83
