Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
I. Bevezetés. A felvilágosodás Európája
I. BEVEZETÉS. A FELVILÁGOSODÁS EURÓPÁJA egymással folyamatos kölcsönhatásban álló, a végeredményt illetően mégis egységet alkotó egészként alakult ki. A fejlettebb területeket kevésbé fejlett régiók, országok vették körül. A folyamatos kapcsolat következtében általában a jelentős változások mindig a központi zónából indultak ki, de ezzel egy időben a válaszreakció is érzékelhető volt. A kihívások és a válaszreagálások folyamatos mozgásban tartották ezt az elképzelt modellt, amelynek az időről-időre létrejövő átrendeződés lett az eredménye, mind a példaképül szolgáló fejlettebb centrum, mind a kevésbé fejlett területek helye és szintje áttevődött máshová. A Kosáry Domokos által felvázolt társadalom- és művelődéstörténeti modell-séma 5 azonban koránt sem ilyen egyszerű, mivel az eltérő szintű zónákon belül is hasonló folyamat játszódott le: egy-egy földrajzi egységen, országon, országrészen belül is a fenti módon helyeződött át a központ, illetve módosult a kevésbé fejlett zónák helye. Mindezeket részben egymás mellett, részben egymásra rétegződve képzeli el Kosáry. A XVIII. századi Európa legfejlettebb zónája a kontinens északnyugati része volt, amelyhez az élenjáró Anglia (Dél-Skóciával) is csatlakozott és igen jelentős szerepet töltöttek be tudósaik az új szellemi áramlatok elindításában. Igen fontos helyet foglalt el Hollandia, majd Franciaország és bizonyos mértékig a határos német és észak-itáliai területek is. Ez utóbbiak némiképpen az átmenetet jelentették. A Habsburg Monarchia (magába ölelve Magyarországot és Csehországot is), Poroszország és később a fejlődésnek induló Oroszország kétségtelenül a keleti zónához tartozott. A XVIII. századi európai fejlődés jellemzője az volt, hogy mind gazdaságilag, mind kulturálisan a keleti területek felé tevődött át a határ: az oszmán hatalom fokozatos kiszorítása által először Közép-Európa keleti része, majd a balkáni országok török uralom alóli ki- szabadulása eredményeként. A társadalmi, politikai, gazdasági és szellemi folyamatok fejlődése a XVIII. században sem egyenletes, időbeli eltolódások, a helyi adottságoktól függő sajátos változatok jöttek létre. Egyértelműen megállapítható, hogy az új eszmék gyorsabb ütemben tudtak teret hódítani, mint ahogyan a társadalmak életében bekövetkezett egyéb változások észlelhetővé váltak. Kosáry nézete szerint egyes európai régiók viszonylatában — legjellemzőbb módon a kelet-közép-európai területeken - nem is annyira a végzetes és végletes elmaradottság, hanem inkább az új és az elavult egyidejű jelenléte, ellentéte és küzdelme volt a jellemző.6 Az európai felvilágosodást kiteljesedése idején a sokféleség, az árnyalati differenciálódás, vagy éppen az ellentmondások, viták jellemezték. Az adott helytől, közegtől, társadalomtól függött, hogy melyik irányzata és milyen intenzitással tört előre és érvényesült. A Kosáry-féle - talán kissé elvont - fejtegetés a társadalmi struktúrák felépítését illetően mindenképpen azért volt szükséges, hogy bemutassa azt a keretet, közeget, amelyen belül az emberi közösségek, társadalmi mozgalmak, az egyének (uralkodók, vezetők, tudósok és egyszerű honpolgárok) mindennapjai zajlottak, mivel ez volt az a kor, amikor az egyén dimenziói megváltoztak, lehetőségei kitágultak és a felvilágosodás filozófiájának eredményeként jelképesen a társadalmi piramis csúcsára került.7 Európa - mint az új szellemi áramlatok színtere - érezhető változáson ment át a XVII-XVIII. század fordulójától kezdve. Javuló tendenciát mutattak a demográfiai adatok: növekedett a népesség száma, bizonyos emelkedés mutatkozott az átlagos életkor vonatkozásában, a sokszor kontinensnyi kiterjedésű járványok pusztítása ellenére is. Pontos adatok természetesen nem állnak rendelkezésre, de bizonyos óvatos becslések szerint 1700 körül 5 KOSÁRY Domokos: Újjáépítés és polgárosodás. 1711-1867. Bp., Háttér K., 1990. 12-13.p. 6 KOSÁRY Domokos: A felvilágosodás Európában és Magyarországon. Bp., MTA Történettudományi Intézet -OPI, 1987. 6-8.p. 7 CHAUNU, Pierre: Felvilágosodás. Bp., Osiris K., 1998. 126.p. 7
