Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK IV./6. Az egészségügyi közigazgatás megszervezése - a Generale Normativum in Re Sanitatis (1770) A közegészségügy rendezésének gondolata, az ennek érdekében - egy-egy részprobléma megoldására, regionális érvényességgel - kibocsátott rendelkezések nem voltak ismeretlenek a 18.századot megelőző korokban sem. Az egyes városok vezetése által kibocsátott egészségügyi rendszabályok elsősorban a járványok megelőzését, leküzdését voltak hivatottak elősegíteni, a vesztegzár elrendelése, kórházak létrehozása, különféle fertőtlenítő eljárás alkalmazása stb. ezt a célt szolgálta. A városi rendeletek és határozatok már jó ideje kiterjedtek az élelmiszerek minőségi vizsgálatára, a közterületek tisztaságának ellenőrzésére. Egyes adatok szerint már Róbert Károly, I. Lajos és Zsigmondi is kötelezte a városokat diplomás orvos alkalmazására, bár az is tény, hogy ezeket a rendelkezéseket sok esetben nem hajtották végre (orvoshiányra, anyagi okokra hivatkozva). A polgárok egészségének védelméhez hasonlóan előirások szabályozták a katonai táborok életét is. Mindezek az óvintézkedések azonban esetlegesen, egymástól elszigetelten, nem központilag összehangoltan és ellenőrzötten, következésképpen rapszodikusan és nem általánosan kötelező érvénnyel léteztek. Hasonló volt a helyzet Európa többi országában is. A 18.század hozta meg Euró- pa-szerte az egészségügy államilag megszervezett, országonként egységes törvények általi szabályozását, mai kifejezéssel az egészségügyi közszolgálat alapjainak letételét. Az általános közigazgatás szervezetén belül intézkedtek az adott területen működő betegápoló intézmények (ispotályok, szegényházak, járványkórházak), gyógyszertárak valamint a gyógyító személyzet (orvosok, sebészek, bábák, patikusok) feladatairól, ellenőrizték tevékenységüket, gondoskodtak megfelelő képzésükről, a helyi közigazgatási hatósággal együttműködve folyamatosan számon kérték a rendelkezések betartását. Poroszország az egészségügyi közigazgatás megszervezését illetően is példát szolgáltatott a Habsburg fennhatóság alá tartozó területeknek. Az 1723-as általános közigazgatási reform keretében létrehozták az alsóbb szintű területi igazgatás rendszerét, majd 1725-ben életbe léptették a porosz Medizinaledikt-et,55 az egészségügyi szolgáltatások szervezetének átfogó rendezését, majd ezt fejlesztették tovább 1762-ben. A szigorú keretek között működő közigazgatási apparátus gondot fordított az egészségügyi jogszabályok maradéktalan betartására is.56 Komoly fordulópont az 1753.januárjában, Bécsben létrehozott Udvari Egészségügyi Bizottság ( Sanitäts-Hofdeputation) munkájának megindulása, amely kizárólagosan az uralkodónőnek volt alárendelve és törvényhozó szervként működött.57 58 * Még az alapítás évében - 1753.július 24-én - Mária Terézia aláírásával életbe lépett a csehországi egészség- ügyi rendszabályzat (Medizinalordnug für das Königreich Böhmen).5* Ennek a szabályzatnak több szempontból is igen nagy jelentősége van a Monarchia egészségügyi reformjait illetően. Egyrészt minta értékű formában megteremtette a sebészek, borbélyok, bábák, patikusok közvetlen állami ellenőrzésének törvényes kereteit, másrészt minden szempontból előkészülete volt az 1770-es normatíva megszerkesztésének. A csehországi intézkedések az 55 Königliches Preussisches und Churfurstl. Brandenburgisches allgemeines und neugeschärftes Medicinal-Edict und Verordnung auf Gr. Königl. Majest. Allergnädigsten Befehl. Herausgegeben von Dero Ober- collegio Medico. Berlin, 1725. 99 p. 56 RUST, Johann.Nepomuk: Die Medicinal-Verfassung Preussens, wie sie war und wie sie ist. Berlin, Enslin, 1838. 199 p. 57 LESKY, Erna: Österreichisches Gesundheitswesen.... 1 l.p. 58 Lexikon der K.K. Medizinalgesetze. Bearb. Johann Dionis John. Mit einer Vorrede E.G. Baidinger. ZweiterTheil. Prag, Calve, 1790. 245-316.p. 53
