Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK bewahrte Grundsätze. (Erlangen, 1768) minősítése: „kiváló dolgokat tartalmaz a nevelés alapjairól, semmi rosszat”. Majd egy másik Rousseau munkáról (Les avantages et les disavantages des sciences et arts. London.): „Gontier 37 38 elolvasta és kiválónak találta” - végül ő is megadta az engedélyt a terjesztésre. Számtalan példát lehet felhozni arra, hogy a magyar orvosok szakirodalmi tevékenységét milyen hathatósan igyekezett elősegíteni buzdítással, témajavaslatokkal, a kiadásban való támogatással. Leggyakrabban Weszprémi István felkarolását említi a szakirodalom, neki írta van Swieten 1770-ben: ,, ...ne félj a bécsi cenzúrától, a tudósoknak mindig kedvez... ” 38 Nem csak a magyarok és a magyar tudományosság iránti rokonszenve okán, de a tökéletesebb munkavégzés érdekében, jártasságot szerzett a magyar nyelvben is. Van Swieten élete vége felé - belefáradva a nem mindig könnyű feladatokba - saját maga próbálta utódját megtalálni. Egyik levelében ezt írta Mária Teréziának: „Az orvosi cenzori posztra magam helyett a kollégák közül Störck doktort, a szakterületén máris híres személyt ajánlanám, akinek már sok orvosi könyve jelent meg és kutatásait örömmel és szorgalommal folytatja ...Sok idegen nyelvet ismer ... könnyedén olvas franciául, olaszul, angolul... Saját magamnak kizárólag a holland nyelven Írott könyveket tartanám meg, illetve az olyan orvosi könyvek kéziratának átnézését, amelyek Bécsben fognak megjelenni.”39 Javaslata elfogadásra került, Anton Störck (1731-1803) pedig 1771-től bekerült az udvari tanulmányi bizottságba és hosszú éveken át tagja volt. A cenzúra bécsi szabályozása bizonyos időbeli eltolódással és nem egyszer kimutatható tartalmi módosulással eljutott Magyarországra is. A hazai viszonyok ismertetését kezdjük az 1715. évi XVIII. és XIX. te.-kel, amely függetlenítette a bécsi udvari kamarától a magyar udvari kancelláriát és a király nevében az utóbbira bízta a nyomdák felügyeletét. 1720-ban II. Károly a nagyszombati egyetem kancellárjára ruházta át a cenzúra jelentős részét.40 Ebben az évben hozták létre a magyarországi Helytartótanácsot, amelynek a későbbiek során komoly szerepe volt az írásművek ellenőrzésében. 1725-ben olyan értelemben módosították a rendelkezést, hogy a hit- és erkölcs- tani könyveket egyházi (megyéspüspöki) cenzorra, a többi témakörben írottakat a világi (városi, megyei) hatóságokra bízták. Ekkor rendelték el, hogy minden megjelent sajtótermékből 3-3 köteles-példányt kell a Helytartótanácsnak beszolgáltatni. Az 1730-as módosítás alapján a politikai tartalmú kiadványok előzetes bírálatát a Helytartótanácsnak kellett elvégezni. Az 1747-es utasítás további szigorítást eredményezett, a klérus is egyre körültekintőbb és óvatosabb volt. A revízió helye Pozsony, feje az esztergomi érsek vagy a Helytartótanács püspök tanácsosa volt. A munkára nem találtak mindenkit alkalmasnak, csak az egyházzal és az uralkodóval szemben vak engedelmességet tanúsítók voltak megfelelőek. Tevékenységük lényegét Althan Mihály (1708-1756) váci püspök 1747. márc. 1-jei utasítása foglalta össze. Ezt a dokumentumot elolvasva már igazolva érezzük azt a bizonyos „lazaságot”, amit a bécsi illetékesek időről időre felróttak a magyarországi cenzoroknak, revizoroknak. Alapelveiben ugyan korrekten követte a felsőbb utasítást, a jezsuitákról, azok egyeduralkodó szerepéről azonban hallgatott (szemben az osztrák gyakorlattal). Az instruk37 GONTIER, Johann Theodor von -a cenzúra bizottság egyik tagja 38 Id.: SCHULTHEISZ: i.m. 18.p. 39 van LERSUM, E.C.: Gerhard van Swieten en qualité de censeur. In: Janus, 1906, 11, 603.p. 40 SCHERMANN: i.m. ll-13.p. 48
