Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)

II. Magyarország és a Habsburg Monarchia: 1711–1763

II. MAGYARORSZÁG ÉS A HABSBURG MONARCHIA: 1711-1763

Mária Terézia portréja

feladatkör tartozott hatálya alá, amelyet témánk taglalása során ismertetni fogunk. Az ekkor kialakított állami szervek közül a legfontosabb volt. A nádor (vagy a helytartó) elnöklete alatt Pozsonyban - majd 1784-től Budán - működött. Tanácsosait az uralkodó nevezte ki, és az államkincstár fizette őket. A hivatal sokirányú feladata a megyék irányítására, a hadiadó beszedésére, a belső állapotok felügyeletére: közrendre, közegészségügyre, úrbéri viszonyokra, kereskedelmi és vámügyre, a vallás és oktatás kérdéseire, valamint a törvények és rendelkezések végrehajtásának ellenőrzésére terjedt ki. Az utóbbi meglehetősen sok problémát okozott, főként akkor, ha a királyi rendeletek sértették a magyar törvényeket, ilyenkor a kényes közvetítő szerepet kellett eljátszania a megyék és Bécs között.5

1740 októberében meghalt III. Károly, a Pragmatica Sanctio értelmében leánya, az akkor 23 esztendős Mária Terézia lépett a trónra. Helyzetét nem csupán birodalma belső problémái, de a hamarosan kirobbanó osztrák örökösödési háború (1740-1748) is nehezítette.6 Az aacheni békekötéssel lezárult háború után a Habsburg Monarchia bár vesztett területeiből (legfájóbb Szilézia elvesztése volt), de megőrizte nagyhatalmi helyét Európában, az uralkodónő pedig trónját. Ausztria és Magyarország viszonyában is kritikus időszak volt a magyarok háborúban kinyilvánított magatartása, ugyanis Mária Terézia jó érzékkel felismerte, hogy segítséget csak a magyaroktól remélhet. Bár az 1741-ben összehívott országgyűlésen kezdetben különféle sérelmeiket hangoztatták a rendek, de a szeptember 4-én elmondott beszéd teljes sikert hozott az uralkodónő számára, ekkor hangzott el a sokat idézett „vitám et sanguinem pro Rege nostro” felajánlás a magyar urak részéről, amely természetesen a gyakorlatban a kellő katonai segítséget jelentette. A lovagias gesztus mögött — ne tagadjuk - a rendek abbéli reménye is meghúzódott, hogy mindez kiváltságaik megőrzését is elősegíti. A háborús események és a belső konfliktusok nyomán be kellett látni, hogy a Monarchia megérett a szervezeti és kormányzati korszerűsítésre. Ennek volt egyik fontos momentuma a hivatalát 1749-ben elfoglaló Friedrich Wilhelm Haugwitz gróf nevéhez kapcsolódó közigazgatási reform életbe léptetése, amely egyértelműen a rendi kiváltságok háttér5 Magyarország története 1686-1790. l.köt. Főszerk.: EMBER Győző, HECKENAST Gusztáv. Bp., Akadémiai K., 1989. 437-461.p.

6 NIEDERHAUSER Emil: Mária Terézia. Bp. Pannónica K., 2000. 13-17.p.

26