Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
II. Magyarország és a Habsburg Monarchia: 1711–1763
II. MAGYARORSZÁG ÉS A HABSBURG MONARCHIA: 1711-1763 igától megszabadult területek viszont a teljes lepusztulás képét mutatták. Az elnéptelenedett vidékeket benépesíteni, a településeket újra építeni, a földet megművelni, a gazdasági élet alapjait ismét megteremteni — mindez megvalósítandó feladat volt. A külföldi utazókat a valóságosnál is szörnyűbb kép bemutatásával igyekeztek elriasztani az ország felkeresésétől. 1717 elején Lady Montague - a törökországi követ felesége - átutazott az országon. Savoyai Eugén óvta a veszélyes vállalkozástól, mondván, hogy Buda és Eszék között egyetlen házat sem fog találni. A helyzet kétségtelenül válságos és lesújtó volt, de a nem ellenséges érzülettel érkező utazóra nem jelentett életveszélyt a helyi lakossággal való találkozás sem. Bár a lerombolt nagyobb városok valóban elnéptelenedtek, falaik között sokszor csak a kóbor, éhes kutyafalkák tanyáztak, az elvadult vidéken megbúvó kis települések elszegényedett lakói - akik sokszor csak földbe vájt kunyhókban leltek menedéket - azonban szerényen, de vendégszeretően fogadták az utazót, a főúri hölgy élményeit így fogalmazta meg: „ Valóban nincs a világon szomorúbb, mint Magyarországon utazni, kivált, ha meggondoljuk, hogy hajdan a lehető legnagyobb virágzásnak örvendett, míg ma ily nagy területen embert is alig láthatni.”3 Mivel a török veszély nem múlt el végleg - ezt bizonyította az 1716-os Balkán felől indított hadművelet -, ez a körülmény igazolni látszott a délvidéken, a tiszai és a marosi területen létrehozott „határőrvidék” létrehozásának szükségességét. Hozzá kell nyomban fűzni, hogy ez nem csupán a török elleni védvonal szerepét töltötte be, de adott esetben egy ismét fellángoló magyar függetlenségi megmozdulás leverésének támaszpontjául is szolgálhatott volna. Bár az 1715:59.tc. rendi bizottság felállítását írta elő az új közigazgatási, gazdasági és katonai rendszer (Systema politico—oeconomico-militare) tervének kidolgozására, a bizottság csak 1722 tavaszán ült össze Csáky Imre érsek elnökletével. A tárgyalások mindenképpen a rendi kiváltságok megőrzésének elérését tükrözték (pl. a belső vándorlás megállítása, a parasztok lefegyverzése). Ugyanakkor hasznos javaslatokat is megfogalmaztak a betelepítésekre, felvetődött a külföldi iparosok letelepítése 15 éves adómentesség biztosításával, a céhrendszer korlátozása, helyette gyárak alapítása, a kereskedelem, főként az agrártermékek kivitelének fellendítése, a folyók szabályozásának fontossága, a hajózás fellendítése, csatornázás stb. Ugyanakkor nem tudtak megállapodásra jutni a közalap fizetésének ügyében: „ki nem dolgozhatták, hogy milyen legyen az ország közgazdasága”.4 Ilyen körülmények között hívta össze az uralkodó az 1722/23-as országgyűlést, amelynek határozatai mindkét fél számára fontosak voltak a jövőt illetően. Az uralkodó elsőrendű célja a Habs- burg-ház nőági trónöröklésének elfogadtatása volt. 1703-ban már egy titkos családi szerződést kötöttek ez ügyben, 1713-ban pedig megtörtént a nyilvános kihirdetés is, de az örökös tartományokkal és a külföldi hatalmakkal is el kellett a határozatot fogadtatni. Magyarország vonatkozásában azonban csak az országgyűlés szentesíthette a Pragmatica Sanctiot, ezért osztrák részről komoly akciót indítottak a politikai erők megnyerésére. A törvénybe iktatás könnyebben ment, mint azt bárki gondolhatta volna, ugyanis már az országgyűlés kezdetén (1722.június 30-án) „önként” felajánlották a magyar rendek a javaslat elfogadását, így lépett életbe az 1723.1 -3 te. - vagyis a magyar Pragmatica Sanctio. A törvény további részei a Habsburg Birodalom, az örökös tartományok és Magyarország kapcsolatát rendezték, mindezt meglehetősen homályos megfogalmazásban. Nem véletlenül, hiszen a gyakorlat bebizonyította, hogy az udvar később nem tartotta be a megállapodást. Az 1723-ban felállított Magyar Királyi Helytartótanács jelentőségét hangsúlyoznánk ki, mivel sok olyan 3 idézi: K.OSÁRY: Újjáépítés... 35.p. 4 KOSÁRY: Újjáépítés... 40.p. 25
