Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XII. Az orvoslás és az egészségügyi felvilágosítás kiadványai
XII. AZ ORVOSLÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS KIADVÁNYAI írni a felügyeletük alá tartozó terület természeti eseményeiről, az időjárás alakulásáról, felhívva a figyelmet a nagy hidegekre, viharokra, esőkre és aszályos időszakokra, a hosszas kánikulára, jégesőre és esetleges földrengésre, az uralkodó széljárásra és természetesen a különféle megbetegedésekre, az embereket és állatokat tizedelő járványokra. A kötelesség- szerüen összeállított jelentésekből alakult ki a történeti kutatások szempontjából felbecsülhetetlen értékű un. Ephemerides műfaj, amelynek számos darabja látott napvilágot a 18. század folyamán. Az orvosi helyleírásokban megkülönböztetett figyelemmel foglalkoztak a vizsgált terület mindazon természeti kincsével, amelyek a gyógyítás számára értékesek lehetnek: az ásványi-, növényi és állati eredetű anyagok gyógyászati erejének kutatásával, a gyógyhatású vizekkel, utóbbiból fokozatosan alakult ki — szinte észrevétlenül önállósodott - a később igen gazdag balneológiái irodalom. Az orvosi topográfia - mint műfaj - kiteljesedése a 19. században történt meg, de számos egyéb kutatási területhez hasonlóan gyökerei már a 18. században megtalálhatók. Az első önálló kiadványként napvilágot látott orvosi helyleírás szerzője Torkos Justus János volt, 1764-ben, Pozsonyban jelent meg a város és környékének leírása. A honismertető műfaj jellegzetes vonásait mutató kiadvány. 162 A könyvecske elején van Swieten és Störck elismerő ajánlása olvasható, mindketten a mű hasznosságát emelik ki. A város részletes bemutatása (utcák, terek, fontos középületek) után a vizekről értekezik a szerző: a folyóvízről, vagyis a Dunáról, a hegyekből lefutó patakokról és forrásokról, a városi nyilvános kutak vízminőségéről, mivel ezek szolgáltatják a lakosság ivóvizét is. Az ivóvíz kérdésével igen nagy alapossággal és részletességgel foglalkozik a szerző, mint mondja: „A víz embernek-állatnak mindennapos itala... ” Ezek után tanácsokkal szolgál - a klasszikus die- tétika előírásainak megfelelően -, hogy mikor és mennyi folyadékot tanácsos inni, milyen hőmérsékletüt stb.163 A levegővel foglalkozó fejezet, meteorológiai, klimatológiai megközelítéssel taglalja a kérdést, figyelembe véve a hippokratészi dietétika ezzel kapcsolatos nézeteit, megismertet a különféle évszakok klímájával, a városban uralkodó széljárásokkal, leíija, hogy melyek a „veszélyes, mérges” szelek, amelyek a betegségeket: a forró lázakat, a himlőt, a kanyarót és persze a rettegett pestist hozzák a lakosoknak. Torkos szól a lakóházak levegőjéről, ideális hőmérsékletéről, kiemelve a szellőzetlen lakások szerepét a különféle betegségek kialakulásában, terjedésében.164 Torkos írásának érdekessége tehát a dietétika szempontjainak mindenre kiterjedő figyelembe vétele.165 Időrendben követve a legjelentősebb, önálló munkaként kinyomtatott topográfiákat, Benkő Sámuel Miskolcról írott művéről kell szólni. A történeti értékelések egy része166 az első olyan topográfiaként szól róla, amely már minden szempontból megfelel a műfaj kívánalmainak. Benkő: Topographia oppidi Miskoltz historico medica című könyvét először Kassán adta ki 1782-ben, 80 oldal terjedelemben. Mivel a könyvecskét igen hamar szétkapkodták, Szathmáry József 1818-ban ismét kiadta, ekkor már Miskolcon, Szigethy Mihály nyomdájában kinyomtatva. Terjedelme ekkor 94 oldal volt, a hozzáfűzött szerzői és kiadói 162 TORKOS Just Johann: Bericht von der Königlichen des Königreichs Hungam Frey-Stadt Pressburg Lage, Wässern und Luft. Nebst beygefugten Diaetetischen Unterricht, wie man Sich Dererselben zur Erhaltung der Gesundheit und Bewahrung vor Krankheiten, bedienen solle. Pressburg, Länderer, 1764. 59 p. 163 TORKOS: i.m. 25-33.p. 164 TORKOS: i.m. 55-59.p. 165 A munka teljes szövegének fordítása megjelent MAGYAR László András tolmácsolásában. In: Felső-magyarországi orvosi helyiratok. Történeti-néprajzi források a 18-19. századból. Szerk.: DEÁKY Zita. Budapest, Győrffy István Néprajzi Egyesület, 2004. 34-65.p. 166 BUGYI Balázs: Orvosi helyleírásunk történetéhez. ImOrvostörténeti Közlemények, 93-96,(1981), 221-223.p.- és főként GYÁRFÁS Ágnes. Benkő Sámuel (1743-1824) a magyar orvosi topográfia kezdetei. In: Orvostörténeti Közlemények, 64-65,(1972), 165-169.p.
