Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XII. Az orvoslás és az egészségügyi felvilágosítás kiadványai
XII. AZ ORVOSLÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS KIADVÁNYAI müve 2. oldalán Weszprémi, de Vida Tivadar kiderítette, hogy Theodor Delafaye canterbu- ryi rektorról van szó, aki egy 1753-ban tartott prédikációjában „mocskos mechanizmusnak" nevezte a beavatkozást. 112 Az orvostörténeti szakirodalom a kortárs külföldi kutatók munkásságát figyelembe véve Abraham Vater (1684-1751) wittenbergi születésű orvos egyik művének gondolatiságát 113 hozza Weszprémi könyvével összefüggésbe. Schultheisz Emil pedig egy magyar szerző által Írott disszertációt említ meg, amely bár nem azonos, de hasonló megelőző módszerre tett homályos utalást.114 115 1740-ben, Jénában védte meg De peste című avatási értekezését eöttevényi Nagy György, Paul Hilscher elnökletével. Disszertációjában kimondja, hogy a kórképet nagyban befolyásolják az egyedi és egyéni természeti erők. Az egyén védekezésének elképzelhető erősítéséről írva, ugyan szó szerint nem fogalmazta meg, de az inokuláláshoz hasonló eljárásra tett burkolt utalást. Nagy György műve Magyarországon nem hozzáférhető, de Schultheisz Emil szerint Weszprémi jól ismerte azt. Weszprémi: Tentamen-je a maga korában is kedvező fogadtatásra talált, már a kiadás évében elismerően ismertette a Mounthly Review.115 A számos történeti szempontú értékelés közül emeljük ki Max Neuburger osztrák és Győry Tibor magyar orvos-történész méltatását, akik az antitoxicus terápia magyar előfutáraként emlékeztek meg Weszprémiről. 116 Weszprémi a későbbiekben során is nagy érdeklődést mutatott a pestissel kapcsolatos kérdések iránt. Ennek számos bizonyítéka olvasható az orvosi biográfiája köteteiben. A probléma megoldása - vagyis a pestis- oltás kidolgozása - lényegesen később történt meg és Waldemar Mordecai Haffkine (1860-1930) nevéhez fűződik. Az odesszai születésű kutató Indiában szerzett tapasztalatokat a pestis vonatkozásában és a párizsi Pasteur intézetben dolgozta ki a védőoltást. Az előzőekben tárgyalt kiadványok alapján is láthattuk, hogy az elkülönítés fontosságát a járványok terjedésének megakadályozásában már korábban is felismerték, sőt intézkedések is történtek ennek megvalósítása érdekében. Fontos volt a nagy forgalmú kikötők védelme, ahová mindenféle betegséget behurcoltak, ezért Fiume és Trieszt közelében 1725-ben létrehozták az első elkülönítő helyeket. Szintén a tapasztalat hívta fel a figyelmet az ország keleti határainak védelmére, így Erdélyben és a Bánátban 1738-ban nyíltak meg az un. contumaciák. Ezek eredményes működtetéséhez szorosan hozzátartozott a szigorú és megfelelő színvonalú szervezés, a veszélyeztetett területekre ezért a legjobban képzett embereket rendelte az ország vezetése. Közéjük tartozott a luxemburgi születésű Adam Chenot (1721-1789), aki nagy érdemeket szerzett a magyarországi - és elsősorban az erdélyi - pestisjárványok elleni küzdelemben. Chenot első személyes találkozása a nagy járvánnyal 1755-ben volt, ekkor utazott van Swieten utasítására Brassóba, mint Erdély járványorvosa. Az 1755. októberétől 1757. január végéig tartó járványban a feljegyzések szerint 6677 megbetegedés történt, ebből 4303 végződött halállal. Brassóban - Chenot működési helyén, aki egyébként saját maga is meg112 VIDA Tivadar: A 33 éves Weszprémi István javaslata a pestisoltás megkísérlésére. In: Orvostörténeti Közlemények, 75-76,(1975), 125-135,p. - valamint: WESZPRÉMI István: A pestisoltás szükségének vizsgálata. (Tentamen de inoculanda peste) Ford.: VIDA Tivadar. In: Orvostörténeti Közlemények, 75-76,(1975), 171-191 .p. 113 VATER, Abraham: Das Blatter-Beltzen oder die Art und Weise, die Blattern durch künstliche Empft- ropfungzu erwecken. Wittenberg, 1721. 114 SCHULTHEISZ Emil: A felvilágosodás könyvei. Weszprémi István 1723-1799. In: Lege Artis Medicináé, 2000, HJ, 1, 82-85.p. 115 The Mounthly Review, (London), 1755. July. 77 s.. 116 NEUBURGER, Max: Die Vorgeschichte der antitoxischen Therapie der acuten Infectionskrankheiten. Stuttgart, Enke, 1901.96.p. - GYŐRY Tibor: Az antitoxikus therapia egy magyar előharczosa. In: Orvosi Hetilap, 1909, 53. 27, 487-488.p. valamint 28. sz. 499-500.p. 211
