Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XII. Az orvoslás és az egészségügyi felvilágosítás kiadványai
XII. AZ ORVOSLÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS KIADVÁNYAI említette, még azt is kétségbe vonva, hogy valóban elvégezte az egyetemet Páduában, miként azt a Helytartótanácsnak bemutatott oklevele bizonyította. Weszprémi hosszasan idézte a Váli által alkalmazott recepteket, és az orvoslás szégyeneként jellemezte az ilyen orvosságok alkalmazását.64 Hozzáfűzhetjük azonban - a kérdés eldöntésének lehetőségét nyitva hagyva -, hogy a közelmúlt etnobotanikusai viszont sokat és szívesen idéznek Váli Mihályiéi, könyvét a népi gyógynövényismeret tárházának tekintve, hiszen Váli a növényekről való tájékozottságát anyjától, a falusi tudósasszonytól tanulta. XII./4. Kézikönyvek kirurgusoknak A bábaképzéshez hasonlóan a sebészek oktatására is figyelmet fordítottak és több olyan magyar nyelvű könyv jelent meg, amely az ő ismereteik gazdagítását volt hivatva szolgálni. Egyrészt a borbélysebészek tényleges sebészi munkájának színvonalát kívánták emelni, a külső sérülések, illetve a külsődleges megnyilvánulásokkal előforduló betegségek sebészi ellátását kellett az oktatás segítségével korszerűbb alapokra helyezni. Ugyanakkor megjelentek a borbélysebészeket a belső szervek betegségeinek szakszerű gyógyításában eligazító könyvek is, szem előtt tartva a vidéken, orvostól távol élő lakosság nehéz helyzetét. Miskoltzy Ferenc (1697-1771) sebész doktor, Győr város rendes orvosa, városi kapitány majd tanácsos, Erhard Norre német orvos 1677-ben, 1684-ben, majd 1706-ban németül megjelent nagy sikerű munkáját fordította le magyarra még 1742-ben, hogy a hazai sebészeket népszerű formában megírt könyvvel segítse.65 A szerző ajánlása szerint „ chirurgiát tanuló ifjaknak ’s nem Medicusoknak kedvekért, kivált-képpen pedig, Hazám fiainak tanítására botsáttatott légyen ki ezen Könyv... ” A fordító további indokait így fogalmazta meg: „A mi időnkben ezen Mesterség más Országoknak határjaiban virágzó állapottal tündöklik, de hogy valóban meg-valljam, édes Magyar Hazánk az ő Haza-fiai közzül ritkán tapasztalt még ollyaténokat, kik az Chirurgiai mesterségben írások által mutatták volna magokat...” A forrásul felhasznált német munka mellett még egyéb szerzők könyveit is tanulmányozta Miskoltzy: „más deák Könyvekből kedves Olvasómnak hasznára némelly .. dolgokat szedegettem... ” - mégpedig a kiváló anatómusok, Ruysch, Heister, Verhagen és Morgagni írásait. A jövendő olvasókat, vagyis a sebészeket, így köszönti: „ ... tőled minden jót várok... élj kívánt egésségben, tsekély tehetségünket jó néven vedd, Curáidban légy szerentsés, sokakat gyógyíts, és az hanyatlatt Chirurgiának előlmozdítására iparkodjál. ” Röviden definiálja a sebész, illetve a borbély hivatásának lényegét. „Micsoda a’ Chirurgusl- teszi fel a kérdést, majd a következő választ adja: „A Chirurgus... az természetnek szolgája, mivel többet nem tselekedhetik, hanem hogy mesterséges és könnyű kézzel ’s orvosságokkal a ’ természeten, midőn az, sok-féle esetek által meg-fogyatkozott, segít: ... ” Ezután így folytatja: ,.Minden Chirurgusnak Keresztényi jó indulattal, Isteni félelemmel és felebarátyához nagy szeretettel kelletik lenni, józanon és víg erkötsel, ’s szép termettel bírni, sok szép Orvosi Könyveknek olvasásának gyakorlásával, kezeinek tisztán-való tar64 WESZPREMI István. Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Harmadik száz. IV. köt. Bp., Medicina, 1970. Kétnyelvű kiadás. 621-647.p. 65 Manuale Chirurgicum Avagy chirurgiai úti-társ, Mellyben Az egész Anatómia, Égi Jegyeknek ereje, a’ testi tagokon külsőképen történhető nyavalyák és eseteknek Az Seb kötés, ér-vágás, vagy akar minémű Chirurgiai foglaltosság által teendő orvoslása. Ezen kívül A’ Flastrom’ s Ungventumoknak készitése, rövid kérdések által magyaráztatott és most elsőben magyar nyelven ki-botsáttatott MISKOLTZY FERENTZ győri Chirurgus által. Győrben, Streibig János Gergely .. által, 1742dik Észt. 4S6 p. 198