Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XII. Az orvoslás és az egészségügyi felvilágosítás kiadványai
XII. AZ ORVOSLÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS KIADVÁNYAI mint a nevelési irodalom száz év után is elévülhetetlen igazságokat rejtő forrására. A fordítás szóhasználatát illetően néhány rendkívül „modem”, letisztult kifejezés, szókapcsolat felbukkanására érdemes figyelnünk. Domby nem tartozott a közismert nyelvújítók közé, legtöbbször a kortársai által alkotott szavakat vette át, amire nem talált megfelelőt, azt a nép nyelvéből emelte át, csak végső esetben próbálkozott saját szóalkotással. Éppen ezért különösen értékes ez a munka, mivel az alakulóban lévő új szakág, a pszichológia fogalmait írta le magyar nyelven, az eredeti mű megállapításait ötvözte a saját gondolataival, szinte a kor neveléstudományi szintézisét hozva ezzel létre.18 XII./3. Dietétika - egészséges életmód, közhasznú egészségügyi tanácsok Amikor az újszülött - és vele együtt természetesen az anya - szerencsésen túljutott a születés-szülés számtalan veszélyén és a kisgyermekkorban reá leselkedő megannyi betegségnek sem esett áldozatul, megnőtt az esélye, hogy viszonylag hosszabb életkort érjen meg. Ehhez azonban meg kellett tanulnia egészsége megóvásának szabályait, az egészséges életvitel reguláit. Mint korábban már szóltunk róla, a korszak általános szemlélete - egészséges, munkaerős polgárok léte az állam céljainak megvalósításához - is ezt az irányzatot támasztotta alá. Éppen ezért a 18. század második felében az anyanyelvű orvosi felvilágosító irodalom jelentős hányada a dietétika, vagyis az egészséges életmódot, az egészség megtartását biztosító életvitel szabályait egyszerű nyelvezettel megfogalmazó kiadvány. A dietétika kifejezés és fogalom azonban némi magyarázatot igényel. Mai fogalmaink szerint a diéta a különböző betegségek esetében terápiás célból szabályozott táplálkozást jelenti, a dietétika pedig az ezzel foglalkozó tudományágat. A görög eredetű diéta kifejezés - többek között - eredetileg életmódot, életrendet jelentett. A szó latin közvetítéssel került a többi európai nyelv használatába, de ekkor már többnyire kettős jelentéssel, vagyis életrend és étrend értelemmel. A 18. századi felvilágositó irodalom taglalása során a dietétika kifejezést az általánosabb értelmezésében használjuk, követve Mátyus Istvánt, aki műfajt teremtő munkájában a tradicionális jelentésében használta a szót és töltötte meg tartalommal: a helyes életvitel szabályainak előírásaival, amelyek között természetesen helyet kaptak a táplálkozással kapcsolatos tanácsok is. Az 1700-as évek második felében, hazánkban megjelent dietétikai müvek egy része szintén nem eredeti magyar munka, hanem külhoni szerző sikeres művének fordítása. Nevezetes kiadvány volt a francia Simon-André Tissot (1728-1797) könyvének fordítása Marikovszki Mártontól (A ’ néphez való tudósítás Miképpen kellyen a ’ maga egészségére vigyázni. Nagy Károly, Pap, 1777.) A fordítói előszó kitér arra, hogy mivel nem Magyarországon írták a müvet, ezért ,yok hellyeken munkáját hazánk állapottyához-is alkalmaztattamA szerző - Tissot - az „Előre tett beszéd”-ben kifejtette, hogy a faluhelyen lakó, orvosi segítséget nélkülöző embereknek szánja munkáját. Tisztában van azzal, hogy a legegyszerűbb „Tselédes Gazda” nem fogja, nem tudja elolvasni könyvecskéjét, de reméli, hogy eljut azokhoz, akik hasznos tanácsokat találnak benne a gyógyításhoz: vagyis a lelkészek, a tanítók, valamint a sebészek, bábák, és nem utolsó sorban az irgalmas szívű uraságok figyelmébe ajánlotta az olvasását. A rendkívüli részletességgel és gondossággal felépített 18 GYÁRFÁS Ágnes: Domby Sámuel (1729-1807) élete és munkássága. In: Orvostörténeti Közlemények, 102-104,(1983), 78-114.p. - GYÁRFÁS Ágnes: Gálfalvi Domby Sámuel, Borsod vármegye főorvosa (1729-1807). In: Orvosi Hetilap, 1982, 123, 34, 212-214.p.
