Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére
XI. TÖREKVÉSEK A HAZAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK LÉTREHOZÁSÁRA lelően: a klinikum, epidemológia, anatómia, sebészet, valamint egyes betegségek kórtana. A témákat még kiterjesztette a természettudományok egyéb, kapcsolódó ágaira: a gyógy- szerészetre (különös tekintettel a kémiára), a botanikára, fizikára és a meteorológiára. Különös hangsúllyal felhívta a figyelmet a Pozsony környéki fauna és flóra, valamint a vizek kutatásának fontosságára. Részleteiben kidolgozta az ügyvitelt, a legfontosabb tisztségviselőként a két szeniort és egy titkárt jelölte meg. Ezekre a feladatkörökre javaslatokkal is élt. Szeniornak javasolta Perbegg Károly Józsefet (1702-1786), az Irgalmasok kórházának főorvosát, aki a Helytartótanács egészségügyi referense is volt, a másik jelölt Hermann András (1693-1764) nagyhírű pozsonyi orvos volt. Mivel Hermann ekkor már betegeskedett, „conseniorként” saját magát is megnevezte Torkos erre a posztra. Ezzel a felekezeti egyensúlynak is eleget tett volna, hiszen a katolikus Perbegg mellett így protestáns vezetője is lett volna a társulásnak, mivel mind Hermann, mind Torkos protestáns volt. A két szenior egyébként évenként váltotta volna egymást a tényleges vezetői szerepkörben. A szenioroknak kellett volna havonta egyszer összehívni a tagokat, akiknek az üléseken „illedelmesen kell viselkedniük”. Minden tag azonos értékű szavazati jogot kapott volna, a szavazásoknál az egyszerű többségi arány elve érvényesül. Ha a tagok közül valaki nem tud az ülésen részt vermi, írásban kell távollétét megindokolni. A szabályzat kimondta, hogy ha a városba új orvos költözik, diplomáját és diplomamunkáját be kell mutatnia a társaságnak. A három - eddig megnevezett - orvos mellett néhányan még szóba jöhettek társasági tagként, de a létszám kétségtelenül nem volt magas. Schwartz János Mihály orvos, seborvos, Halléban promoveált 1727-ben, különösebben kiemelkedő tudományos tevékenység nem fűződött nevéhez. Kormán Gáspárról (1735-1771) annyit tudunk, hogy a jezsuita patikákat ellenőrizte. Klement Mihály (1726-1786) hallei tanulmányait meglehetősen különleges témájú disszertáció megírásával fejezte be,46 de több nyomtatásban megjelent közleményéről nem tudni. 1770-1786 között városi orvosként működött. Kastenholtz Honorius Vilmos már az aktívabbak közé tartozott, mint láttuk a Windisch-féle társaság felolvasó üléseire is eljárt és előadásokat tartott, ő bizonyára szívesen munkálkodott volna itt is. Skollanits (Sgollanics) Ferenc József, Pozsony megye első főorvosa, magas állami tisztségek viselője komoly tudományos és egészségügyi szervezői tevékenysége mellett szakirodalmi munkássága is számottevő,47 bizonyára bekapcsolódott volna a társasági életbe is. Wieland Károly Jánosnak (1720-1793), disszertációján kívül egy Bél Mátyáshoz írott verse ismert csupán, ConhardMiklósnak (1719-1768) disszertációján kívül más tudományos értékű írásáról nem tudunk, Balbus Józsefről, és Pauer Sámuelről szinte semmit nem jegyeztek fel. Valószínűsíthető, hogy a nagy tiszteletben álló Hermann András 1764. május 11-én bekövetkezett halála is visszavetette a közös munka iránti kedvet, valamint a kiéleződött vallási ellentétek sem kedveztek az orvosi társulat megalakulásának. 48 46 KLEMENT, M.: Dissertatio inaug. Med. de venatione morbifica. - Von der krankmachenden Jägerei. Halle-Magdeburg. 1739. 47 Egyik legfontosabb a Generale Normativum c. egészségügyi rendelkezés megszövegezésében való részvétel. 48 DUKA ZÓLYOMI Norbert: Orvosi tudós társaságok alapítási kísérletei a 18. századi Magyarországon. In: Orvosi Hetilap, 1983. 123, 12, 71 l-712.p.-DUKA Zólyomi Norbet: Prvy pokus o zalozenie lekarskeho spolku v Bratislave. In:Zdejinviedutechniky u Slovensku, Bratislava, 1966. 233-246.p.- SZELESTEI: Irodalom és tudományszervezési törekvések... 84-85.p.- WESZPRÉMI István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Harmadik száz. Kétnyelvű kiadás. 4.köt. Bp., Medicina K, 1970.
