Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)

XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére

XI. TÖREKVÉSEK A HAZAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK LÉTREHOZÁSÁRA lelően: a klinikum, epidemológia, anatómia, sebészet, valamint egyes betegségek kórtana. A témákat még kiterjesztette a természettudományok egyéb, kapcsolódó ágaira: a gyógy- szerészetre (különös tekintettel a kémiára), a botanikára, fizikára és a meteorológiára. Külö­nös hangsúllyal felhívta a figyelmet a Pozsony környéki fauna és flóra, valamint a vizek ku­tatásának fontosságára. Részleteiben kidolgozta az ügyvitelt, a legfontosabb tisztségviselő­ként a két szeniort és egy titkárt jelölte meg. Ezekre a feladatkörökre javaslatokkal is élt. Szeniornak javasolta Perbegg Károly Józsefet (1702-1786), az Irgalmasok kórházának fő­orvosát, aki a Helytartótanács egészségügyi referense is volt, a másik jelölt Hermann And­rás (1693-1764) nagyhírű pozsonyi orvos volt. Mivel Hermann ekkor már betegeskedett, „conseniorként” saját magát is megnevezte Torkos erre a posztra. Ezzel a felekezeti egyen­súlynak is eleget tett volna, hiszen a katolikus Perbegg mellett így protestáns vezetője is lett volna a társulásnak, mivel mind Hermann, mind Torkos protestáns volt. A két szenior egyébként évenként váltotta volna egymást a tényleges vezetői szerepkörben. A szeniorok­nak kellett volna havonta egyszer összehívni a tagokat, akiknek az üléseken „illedelmesen kell viselkedniük”. Minden tag azonos értékű szavazati jogot kapott volna, a szavazásoknál az egyszerű többségi arány elve érvényesül. Ha a tagok közül valaki nem tud az ülésen részt vermi, írásban kell távollétét megindokolni. A szabályzat kimondta, hogy ha a városba új orvos költözik, diplomáját és diplomamunkáját be kell mutatnia a társaságnak. A három - eddig megnevezett - orvos mellett néhányan még szóba jöhettek társasági tagként, de a létszám kétségtelenül nem volt magas. Schwartz János Mihály orvos, sebor­vos, Halléban promoveált 1727-ben, különösebben kiemelkedő tudományos tevékenység nem fűződött nevéhez. Kormán Gáspárról (1735-1771) annyit tudunk, hogy a jezsuita pati­kákat ellenőrizte. Klement Mihály (1726-1786) hallei tanulmányait meglehetősen különle­ges témájú disszertáció megírásával fejezte be,46 de több nyomtatásban megjelent közlemé­nyéről nem tudni. 1770-1786 között városi orvosként működött. Kastenholtz Honorius Vil­mos már az aktívabbak közé tartozott, mint láttuk a Windisch-féle társaság felolvasó ülései­re is eljárt és előadásokat tartott, ő bizonyára szívesen munkálkodott volna itt is. Skollanits (Sgollanics) Ferenc József, Pozsony megye első főorvosa, magas állami tisztségek viselője komoly tudományos és egészségügyi szervezői tevékenysége mellett szakirodalmi munkás­sága is számottevő,47 bizonyára bekapcsolódott volna a társasági életbe is. Wieland Károly Jánosnak (1720-1793), disszertációján kívül egy Bél Mátyáshoz írott verse ismert csupán, ConhardMiklósnak (1719-1768) disszertációján kívül más tudományos értékű írásáról nem tudunk, Balbus Józsefről, és Pauer Sámuelről szinte semmit nem jegyeztek fel. Valószínű­síthető, hogy a nagy tiszteletben álló Hermann András 1764. május 11-én bekövetkezett ha­lála is visszavetette a közös munka iránti kedvet, valamint a kiéleződött vallási ellentétek sem kedveztek az orvosi társulat megalakulásának. 48 46 KLEMENT, M.: Dissertatio inaug. Med. de venatione morbifica. - Von der krankmachenden Jägerei. Halle-Magdeburg. 1739. 47 Egyik legfontosabb a Generale Normativum c. egészségügyi rendelkezés megszövegezésében való rész­vétel. 48 DUKA ZÓLYOMI Norbert: Orvosi tudós társaságok alapítási kísérletei a 18. századi Magyarországon. In: Orvosi Hetilap, 1983. 123, 12, 71 l-712.p.-DUKA Zólyomi Norbet: Prvy pokus o zalozenie lekarskeho spolku v Bratislave. In:Zdejinviedutechniky u Slovensku, Bratislava, 1966. 233-246.p.- SZELESTEI: Irodalom és tudo­mányszervezési törekvések... 84-85.p.- WESZPRÉMI István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Harmadik száz. Kétnyelvű kiadás. 4.köt. Bp., Medicina K, 1970.

Next

/
Oldalképek
Tartalom