Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IX. Az első Ratio Educationis – hatása a természettudományos nevelésre és az orvosképzésre
IX. Az első Ratio Educationis - hatása a természettudományos nevelésre és az orvosképzésre 1780. június 25-én a budai várban fényes ünnepség keretében ünnepelték meg a hazai közoktatásügy átszervezésének befejezését. Mária Terézia az 1760-as években kezdte meg az oktatásügy reformját: az egyetemi oktatás korszerűsítését, az alsóbb szintű iskolák rendszerének és oktatási rendjének átalakítását. A Habsburg neveléspolitikát - porosz mintára és Wolff ideológiájára támaszkodva - Martini, majd Sonnenfels dolgozta ki. Alapelv, hogy az uralkodónak és az államnak nem csak joga, de kötelessége a közoktatásügy szabályozása, a társadalom, az állam és - természetesen - az uralkodó számára hasznos állampolgárok nevelése érdekében. „Az iskola politikum” — jelentette ki az uralkodónő, amikor Migazzi érsek az egyház hatáskörének védelmében próbált lépéseket tenni. A reform végrehajtásához szükséges anyagiakat az állam biztosította, a volt jezsuita vagyonból tanulmányi és egyetemi alapot hoztak létre, mintegy 5,15 millió forint értékben. Ebből évente közel 182 ezer forintot lehetett az iskolákra fordítani.1 Magyarország oktatásügyének megszervezésével Örményi József (\lA\-\ 825) kancelláriai tanácsost bízta meg Mária Terézia. A tervezet kidolgozásában azonban többen is részt vettek, így Makó Pál (1724-1793) matematikus, Tersztyánszky Dániel (1730-1800) és - bár néhányan vitatják részvételét, sok érv és dokumentum mégis megerősíti azt - Kollár Adám Ferenc. 1777. augusztus 22-én írták alá „a magyar művelődés első egységes kódexéneic”2 is nevezett terjedelmes szabályzatot, amelynek teljes címe: Ratio edicationis totiusque rei literariae per regnum Hungáriáé et provinciális eidem adnexias vagyis Magyarország és a társországok átfogó oktatási-nevelési rendszere. A rendelkezés érvényessége lényegében Magyarországra és Horvátországra terjedt ki, Erdély oktatási ügyének szabályozása 1781-ben, a Norma regia elnevezésű tanügyi reformmal történt meg. Az új oktatási rendszer legfőbb jellemzője mindenek előtt annak a szemléleti váltásnak a megvalósítása, amely szerint a közoktatás politikum, közügy, ennek megfelelően állami feladat. Az állami feladatként kezelt oktatásügyet éppen ezért kivonták az egyház irányítása alól, a felekezeti széttagoltság helyébe a központosított elvek szerinti irányítást lépett. Második fontos ismérve az egységesen megtervezett alapokon nyugvó szervezet az elemi iskoláktól egészen az egyetemig.3 A kiindulópont a közboldogság elérése, amelynek alapja az ifjúság helyes nevelése, a közoktatás - fejti ki rögtön a bevezető.4 Az ifjúság természetes, bennük rejlő képességeit 1 Magyarország története 1686-1790.2.köt. Főszerk.: Ember Győző, Heckenast Gusztáv. Bp. Akadémiai K., 1989. 1142-1145.P-. 2 KORNIS Gyula: A magyar művelődés eszményei 1777-1848. l.köt. Bp. Egyetemi Ny., 1927. 3.p. 3 MÉSZÁROS István: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között. Bp., Akadémiai K., 1981. 664-665.p. - NÉMETH András: A magyar neveléstudomány fejlődéstörténete. Bp., Osiris, 2002. 189 p. 4 Az 1777-iki Ratio educationis. Ford.,bev., jegyz.: FRIML Aladár. Bp., Katolikus Középiskolai Tanáregyesület, 1913. 35-35.p. -Ratio Educationis. Az 1777-iésaz 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása. Ford.: jegyz., mutató: MÉSZÁROS István. Bp., Akadémiai K., 1981. 432 p.
