Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
VII. A bábák oktatása
VII. A BÁBÁK OKTATÁSA nyán 26 (segédeikkel együtt), Esztergomban és Trencsénben 4-4, Komáromban 6, Nagyszombatban 2 (és három segéd), Bártfán, Szebenben, Szatmárnémetiben, Tatabányán 3-3, Székesfehérvárott Sopronban és Breznóbányán 2-2, Győrben 4, Szentgyörgyön, Ruszton, Kismartonban 1-1, Kőszegen 1 (két segéddel), Körmöcbányán 1 (több segéddel) dolgozott. Pestmegyében összesen 143 bábáról tudtak. Ennek az összeírásnak a tanúsága szerint több olyan régió volt, ahol a papok felügyelete alatt dolgoztak, illetve azok oktatták, vizsgáztatták őket (Sáros megyében, Békésben, Moson megyében), Nyitra megyében a plébánosok kaptak felszólítást arra, hogy ügyeljenek a megfelelő létszámú bába jelenlétére. Máramaros megyében a szolgabíró kapott hasonló tartalmú figyelmeztetést. 1769-ben a Zemplén megyei kerületi szolgabíró kapott a Helytartótanácstól leiratot, amelyben pontos utasítást adnak arról, hogy a bábák mit kötelesek tenni a szülésnél. A befejező mondat így hangzik: „Az Helység Bábáit egyben hívassák az Nótáriusok és nékiek magyarázzák el... ” - tehát a helyi szolgabíró kapott bizonyos oktatás jellegű feladatot.20 A további adatok a létszámbeli egyenlőtlenséget mutatják: Pozsony megyében 175, Zólyom megyében 45, Baranyában 215, Tolnában 65 esküdt bába és 50 nem esküdt dolgozott, Zemplénben egyáltalán nem találtak tanult bábát, csak gyakorlati tudással rendelkezőt, több helyen csak az idősebb asszonyok segédkeztek a család szüléseinél. A papok részvételét a bábák felügyeletében és oktatásában Korbuly György az 1731-ben életbe léptetett uralkodói rendelettel hozza összefüggésbe, amely az életveszélyben lévő újszülöttek szükségkeresztelését írta elő a bábáknak, ezen túlmenően pedig a helyi plébános előtt kellett működésük megkezdésekor az esküt letenni.21 22 Az első magyarországi bábainstrukció - amelyet a Helytartótanács 1744.november 27-én hagyott jóvá és érvényességét az egész országra kiterjesztette - 1745-ben jelent meg nyomtatásban, Torkos Justus János megfogalmazásában, a Taxa pharmaceutica Posonien- sis fejezeteként. A beteggel, az orvossal és egymással szembeni kötelezettségeik meghatározásán kívül minden bizonnyal a tanulmányaikra vonatkozó hatodik paragrafus a legfontosabb: „Egy bábának sem lesz szabad mesterségét addig gyakorolnia, amíg a tisztiorvos előtt nem vizsgázott és approbáltatott, hasonlóképpen tilos a bábáskodás segédjének és a már esetleg felszabadított segédjeinek is, amíg vizsgát nem tettek és approbáltattak. Tilos és csak a végső szükségben szabad a bábának segédjeit egyedül a szülőnőhöz küldeni.”22 Képzésük és színvonalas vizsgáztatásuk megszervezése azonban még jó ideig váratott magára. VII./3. Bábaképzés a magyar egyetemen A bábamesterség oktatására egy nyilvános tanárt neveztek ki, a bécsi születésű Josef Jacob Plenck(1735-1807) személyében, aki emellett sebészetet és szemészetet is oktatott, a Budára helyezés után még egészen 1783-ig tanított, majd a Josephinumban nevezték ki. Az előadások menete szerint a tanulmányokat az anatómiával kezdték, ezt követte a terhesség és a szülés folyamatának megismertetése. Ezután a normális és rendellenes szüléseket mutatta be a hallgatóknak részben demonstrációs eszközökön, esetleg holttesteken. A jelölteknek meg kellett ismerkedni a szülészeti műszerekkel és használatukkal, ezt követte az etikai oktatás: miképpen kell viselkedni a szülő- és gyermekágyas nőkkel, az újszülöttekkel, a daj20 HŐGYE István: „Bábái mesterség” a Hegyalján (1711-1849). In: Orvostörténeti Közlemények, 97-99,(1982), 202.p. 21 KORBULYxm. 202.p. 22 KORBULY: i.m. 201.p. 106
