Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
VII. A bábák oktatása
VII. A BÁBÁK OKTATÁSA ek. Előnyben részesültek a férjes asszonyok és akik már legalább egy gyermeket szültek. Elméleti óráikon a sebészhallgatókkal együtt vettek részt az Orbatellob&n, a gyakorlati képzés az előzőekben már említett módon: holttesteken, bent fekvő asszonyok szülésénél segédkezve, valamint viasz és fa modellek segítségével történt.16 A képzés ebben a formában 1776-ig működött. A következő lépéseket az 1772. évi rendelettel fogalmazták meg, amely kiterjedt az Orbatello ágy számának jelentős növelésére (nem csupán a gyakorlati oktatás érdekében, de a szegény sorsú asszonyok és születendő gyermekeik védelmére is), a bábaiskola bővítésére, a képzés tökéletesítésére és az eddig elhanyagoltabb vidéki bábák képzésbe való bevonására, ami ajelöltek egy részének írástudatlansága miatt nem is volt kis feladat. Az elméleti tudás átadására ebben az esetben a népszerűsítő jellegű előadások által biztosítottak lehetőséget. A gyakorlatot illetően eltérő vélemények hangzottak el, bár elismerték a szemléltetőeszközök jelentőségét, de többen - közöttük Vespa is - kifejtették, hogy az élő személlyel való kontaktust nem pótolhatja semmi, hiszen a viaszbábú nem reagál a fájdalomra, nem jelentkeznek váratlan komplikációk stb. Ezért javasolták a kizárólag szülészetre specializált kórház létrehozását. A másik irányzat az elméleti oktatás hiányosságaira vezette vissza a problémákat, nem a gyakorlatra lehetőséget adó kórházak számának növelésére, hanem a megfelelő - kifejezetten a bábák oktatására írott - tankönyvek megírására és kiadására irányították a figyelmet. A falusi bábák oktatásának kérdésében Francesco Valii sebész-szülész javaslatát fogadták el. Tervezetében a bábaoktatás olyan magasabb szintű ismeretekkel való kiegészítését dolgozta ki, amely a falusi bábákat is alkalmassá teszi a rendellenes, komplikált szülések levezetésére, a szülészeti műszerek használatára. A változtatás azonban a sebészek érdekeit és eddigi tekintélyelvét sértette, vitákhoz vezetett. Az 1774-től Firenze négy kerületének élére egy-egy jogtudományi végzettségű felügyelőt állítottak, akik mellé államilag alkalmazott hatósági orvos, sebész-szülész és bába került, tanácsadói minőségben. Az Orbatello bővítése eredményeként helyet biztosítottak a leányanyáknak gyermekeik nyugodt körülmények közötti világrahozatalára. Az Orbatello szervezeti felépítése és működése modellül szolgált a mintegy egy évtized múltán, Bécsben felállított Gebärhaushoz. Lipót 1775. szeptemberében életbe léptetett reformjainak egy része a bábaoktatást is érintette, határozottan kimondva a gyakorlat és az elmélet egyenértékűségét a képzésben. A bábaiskolát áthelyezték a Santa Maria Nuova kárházba, ahol a kétéves oktatás keretében a falusi bábák számára is lehetőség nyílt az oklevél megszerzésére, nem csupán a fizenzei illetékességüeknek.17 A bábaoktatást regisztráló irattári anyag tanúsága szerint a végzett bábák száma meglehetősen alacsony volt, az 1776-1781 közötti években mindössze 28-an szereztek oklevelet. Ennél eredményesebbnek bizonyult a sebészek szülészeti oktatása, hiszen évente mintegy 40 fő szerezte meg a komplikált szülések levezetésére is engedélyt adó bizonyítványt.18 VII./2. Bábaügy Magyarországon A magyarországi helyzet - a korabeli feljegyzések, visszaemlékezések alapján — meglehetősen siralmas volt, sem la bábák létszáma, sem tudásuk nem elégítette ki a kívánalmakat. Egy 1747-ből való felmérés adatai szerint19 Szegeden 17, Debrecenben 11, Selmecbá16 GUZZONI degli Ancarani : i.m. 377-401.p. 17 GUZZONI degli Ancarani: i.m.: 378.p. 18 v.ö.: KRÁSZ: i.m.: 74.p. 19 LINZBAUER: Codex ... Tom II. 222.p. 105
