Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
VII. A bábák oktatása
VII. A BÁBÁK OKTATÁSA VII./1. Külhoni példák Angliával, megannyi újítás kiindulópontjával, kezdve a vizsgálódást elmondhatjuk, hogy — bár már a század elején látványos fejlődést mutatott a kórházügy (általános és specializált profilú létesítmények: szegényápoló intézetek, szülőotthonok létesítése, tudományos hátterük és technikai felszereltségük színvonala okán) - a szülészet tudománya és művelőinek kiváló híre sokakat (köztük magyarokat is) ide vonzott, hivatalos bábaoktató intézete nem volt. A szülészetben kiemelkedő William Smellie (1697-1763) által tökéletesített szülészeti fogó használata sok vita elindítója lett, amit - az előírások szerint - csak férfi szakemberek használhattak. A szülést segítő szakembereket ilyen módon egy műszer használatának jogossága osztotta két táborra. Angliában ebben az időben a szülészet területén már elfogadottak voltak a férfi sebészek is, ez a gyakorlat viszont jelentősen sértette a külföldön, vagy a hazai orvosok, sebészek által szervezett kurzusokon oklevelet szerzett bábák szakmai esélyeit. A szülészeti fogó használata körül kialakult vitában az orvosokon kívül természetesen a bábák is hallatták hangjukat, így a legismertebb, szaktudását és oklevelét a párizsi Hőtel Dieu bábaiskolájában szerzett Elisabeth Nihell is. A nem egyszer szenvedélyes hangvételű vita során kifejtették, hogy milyen elméleti tudásának kell lenni a jó bábának, ugyanakkor ismételten és hangsúlyozottan leszögezik, hogy a szülészeti fogót csakis férfi szülész használhatja a komplikált esetekben. A bába feladata csupán a normális menetű szülések levezetése, rendellenességek, komplikációk esetén azonnal értesíteni kell a férfi szülészeket, tehát a bába alárendelt helyzetben volt.2 Az angliai bábaképző intézmények közül az 1739-ben, a londoni szülész Richard Manningham (1690-1759) magánkezdeményezése nyomán létrehozott nyilvános szülészeti intézetet kell megemlíteni, amely a St. James Hospitallal volt szervezeti egységben.3 A francia népesedéspolitika megvalósítása érdekében - felülről - hozott intézkedések sorába jól illeszkedtek az egészségügyre, ezen belül a szülészetre, bábaügyre vonatkozó rendelkezések.4 Franciaországban a 18. század első felében csak igen csekély számú- városi vagy egyházi kezdeményezésű - bábaképző működött. Az orvosi karok nem vállalták a szervezett bábaképzést. A párizsi Hőtel Dieu kórházban a 17. század elejétől folyt a bábák oktatása, de olyan csekély létszámban, ami semmiképpen sem tudta a lakosság ellátását biztosítani. 1728-ban a kormányzat országos felmérést rendelt el, ami elképesztő eredménnyel zárult. Ezután sorozatosan láttak napvilágot az egészségpolitika megreformálására vonatkozó tervezetek, amelyek abban értettek egyet, hogy a bábák szakszerű, intézményes, az állam által megszervezett és ellenőrzött formában megvalósított oktatását helyezték a középpontba. Az első un. vándor-kurzust egy képzett bábaasszony, Angelique Le Boursier Du Coudray tartotta az 1750-es évek végétől. Du Coudray asszony a szakmát 1737-39 között egy párizsi bábamester mellett tanulta, itt kapta meg oklevelét és ezután letelepedett Párizsban, mint esküdt bába. Felismerve a bábaoktatás és a szakterület hiányosságait 1759-től már nem csak a fővárosban, de az ország különféle vidékein is több hetes tanfolyamokat tartott. 1767-ben évi 8000 livre fizetés biztosításával, XV. Lajostól hivatalos megbízást kapott, hogy minden tartományban szervezze meg a bábakurzusokat. 1759-1783 között ötven he2 KRASZ Lilla: A bába történeti szerepvállalása a 18. századi Magyarországon. Bp., Osiris, 2003.43-44.p. 3 DIEPGEN: i.m. 54.p. 4 ROSEN, George: Merkantilismus und Gesundheitspolitik im französischen Denken des 18.Jahrhunderts. In: Lesky, Erna (Hrsg.): Sozialmedizin - Entwicklung und Selbstverständnis. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1977. 62-93.p.
