Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
VII. A bábák oktatása
VII. A BÁBÁK OKTATÁSA lyiségben, 60 tanfolyamot tartott, mintegy 5000 tanítványa számára.5 Du Coudray asszony két hónapos, gyakorlattal összekötött elméleti tanfolyamokat tartott. A tanfolyamok sikerességét a helybéli sebész-demonstrátorok segítették, akik a tanfolyam befejeztével az adott helyiségben maradtak, hogy biztosított legyen az oktatás folyamatossága. A tanfolyamok költségeit mindig az illető tartomány biztosította. A tanfolyam végén bizonyítványt kaptak a résztvevők. Madame Du Coudray gyakorlott pedagógusnak mutatkozott, figyelembe vette, hogy a vidéki bábajelöltek jelentős része analfabéta volt, demonstrációs bábuk segítségével folyt az oktatás.6 A demonstrációs bábukon végzett gyakorlatokat az új szellemű - elméleti spekulációktól mentes, a gyakorlati tudást megcélzó módon megírt - bábakönyvek illusztrációinak megismertetése előzte meg. A helyi kezdeményezésekre érdekes példa volt a habloville-i plébános igyekezete, aki látva a falusi asszonyok kiszolgáltatott, reménytelen helyzetét, a maga módján igyekezett a problémát megoldani: saját maga kezdte el a bábát oktatni. Elégtétele az volt, hogy a bába a továbbiakban ügyesnek bizonyult, a komplikált eseteknél pedig mindig a plébánostól kért tanácsot. 7 Az Hőtel Dieu nevet viselő kórházban már a 17. század vége óta működött jól felszerelt bábaiskola, amelynek híre külhonból is ide vonzotta a tanulni vágyókat. A gyakorlati oktatás vagy demonstrációs eszközök segítségével, vagy néhány fő eseti bevonásával egy-egy szülőágy mellett „élőben” zajlott. A párizsi minta nyomán 1727-ben, Strassburgban alapította meg Johann Jakob Fried (1689-1769) szülészeti intézetét, aki 1737-től már nem csupán a bábákat, de orvostanhallgatókat is tanította a szülészetre. A bábák tanulási kedvét serkentették azok a kormányzati intézkedések is, amelyek szociális helyzetük javítására irányultak: a hivatalosan meghatározott, rendszeres fizetés, a vizsgázott bába privilégiumai (mentesült a robot alól, háború esetén a kötelező beszállásol- tatástól, férje és fiúgyermeke pedig a katonai szolgálattól) ezt igyekeztek elősegíteni. Még meg kell emlékezni a sebész-szülész mesterekről is, akik Franciaországban a 18. század második felében lettek elfogadottak a szülészeti praxisban városon és vidéken egyaránt. A folyamat mintegy százéves időt jelentett, a tudós-sebész és a borbély-sebész kategória gyakorlati szétválása után a század első felében a kormányzat normatív szabályozással próbálta helyreállítani az operáló sebész tekintélyét. 1724-ben a párizsi College de Saint-Cőme-bm öt tanszéket hoztak létre a sebészek oktatására, 1731-ben megalakították az Academie de Chirurgie-t. Az orvosok azonban vitatták, hogy a sebészeknek valóban vannak e előjogaik a bábákkal szemben. A kérdést az 1750-évi rendelet döntötte el, amely a sebészek számára hároméves kurzus elvégzését tette kötelezővé, amelynek keretében a szakterület minden részletével meg kellett ismerkedniük és vizsgán számot adni a tanultakról. A sebészeti akadémiákon a század második felétől vezették be a szülészet kötelező oktatását. A férfi-szülész társadalmi befogadása is hosszú folyamat, sok vita, érv és ellenérv eredménye volt. A férfi szülész - asszony bába ellentét jelképe és a gyakorlati alkalmazás illetékességének tiltó határvonala Franciaországban is a szülészeti fogó lett, mivel csak a férfi szülésznek engedte meg a rendelkezés a műszer használatát. A német terület bábaügye is változatos képet mutatott, a beavatkozás illetékessége, valamint a képzés megszervezése sokszereplős, nem egyszer bürokratikus akadályokba ütköző, tekintélyelveket sértő harcnak bizonyult. A lübecki bábaképzés megszervezése a 18. 5 GÉLIS, Jacques : La sage-femme ou le médecine, Un nouvelle conceptions de la vie. Paris, 1988. 117-120.p. 6 RITTER, Georg: Das geburtshilfliche Phantom im 18. Jahhundert. Medizinhistorisches Journal, 1966./1. 127-143.p. /Különlenyomat/ 7 BENARD,L.: L’étatde 1’obstetrique dans les campagnes de lageneralitéd’Alencon avant 1785. In: France Medicale, 1909. 452.p. 102
