Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
VII. A bábák oktatása
VII. A bábák oktatása Valószínűleg nem szükséges bővebb magyarázatot fűzni ahhoz a tényhez, hogy az emberek egészségéért tevékenykedők szakmai képzésében mennyire kiemelt fontosságú volt a bábaképzés intézményes keretek közötti megvalósítása a 18. században. A bába a családok életében nélkülözhetetlen szerepet játszott évszázadok óta, feladatköre magában hordozta a vele szemben támasztott alapvető emberi elvárásokat: az empátiát, a minden időben és körülmények közötti segítőkészséget, manuális ügyességet, elegendő szelídséget, óvatosságot és tapasztaltságot, de megkívánták a vallásos jámborságot és kegyességet, nemkülönben a diszkréciót, a titoktartást egyaránt attól az asszonytól, akire a szülő nő és a születendő gyermek életét rábízták. Azonban ha mindezen tulajdonságok jellemezték is a bábát, a biztos szakmai tudást - megfelelő iskolázottság hiányában - ezek mégsem pótolták, éppen ezért igen magas volt a szülési mortalitás (értve ezalatt az anya és az újszülött halálát), illetve a szakszerűtlenül levezetett szülések következményeként kialakult maradandó betegségek aránya. Bár a 18. századi orvoslásban a szülészet komoly fejlődést mutatott, az egyetemet végzett orvosok által vezetett szülések száma elenyészően kevés volt. Az asszonyok ragaszkodva az anyáik, nagyanyáik hagyományához, rosszul értelmezett szeméremre hivatkozva, csak végső esetben engedték a szülőágy közelébe a férfi orvosokat. A kevésbé tehetős városiak, nem is szólva a falusi lakosságról, egyébként is csak a bába,javasasszony, tudósasszony szolgálatait tudták igénybe venni. A szükség és rászorultság által befolyásolt bizalom azonban a kudarccal, tragédiával végződő beavatkozások esetében átbillentette a közvéleményt szimbolizáló mérleg nyelvét, a bábákat sokszor állították az igazságszolgáltatás elé megrontás, kuruzslás, boszorkányság vádjával. Személyük legalább annyira kiszolgáltatott volt, mint a hozzájuk forduló asszonyoké. Ezen az áldatlan helyzeten tehát a bábák megfelelő színvonalú - a felsőbb hatóságok által, törvényes keretek között megszervezett — oktatása változtathatott, összhangban az egészségügy általános reformjában kiemelt helyet elfoglaló bábaügyi rendezéssel. Nagyon találó az a megállapítás, amely a 18. századot a nők századának nevezi,1 hiszen ezek az intézkedések több területet érintettek egyszerre: a szülési mortalitás és morbiditás számarányának leszorításával eleget tettek a társadalom szempontjából előnyös populációs elmélet kívánalmainak, a tudatlan, analfabéta javasasszonyok addigi feladatkörében a tanult, oklevelet szerzett bábák a társadalomban is megbecsült helyre kerültek. 1 DIEPGEN, Paul: Geschichte der Medizin. Die historische Entwicklung der Heilkunde und des ärztlichen Lebens. Bd. II./l. Berlin, Gruyter & Co., 1959.53.p. 100
