Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1913

gondolkodó embernek kritikáját; a nemzet milliói elnyomatás alatt meg voltak fosztva a szabadabb mozgás, a fejlődés lehetőségétől s csak kevesen, de ezek annál lelkesebben szálltak síkra ezen állapotok megváltoztatása érdekében. Köztük volt az ifjú Eötvös, kinek neve már akkor jó hangásu volt saját érdemeinél s nem születési előjogainál fogva. „Szegényen lépett a világba s a munkában keresett uj birtok- és jogcímet" (Gyulai Pál). Vagyonát elvesztette s becsületes lelke tiltakozott az ellen, hogy ügyes cselfogással, ravaszkodással megmentse azt, ami még megmenthető volt, inkább lemondott vagyona minden előnyeiről s családját elhagyva a maga erejére támaszkodott ezentúl.

Külföldi utján megismerte a müveit nyugat intézményeit, nagy kultúráját. Mily fájó volt rá nézve az összehasonlítás, mely önkéntelenül is kínálkozott számára, ha szegény elhagyatott nemzetére gondolt. Az ég egy kincset ad minden hazának . . . tied hazám egy szentelt fájdalom, mondja Búcsújában. Ez a szentelt fájdalom pedig áthatotta az ő szivét is, felébresztette benne a hazaszeretet szent tüzét, munkára serkentette akaraterejét s ettől fogva a hazáé szive minden dobbanása, nemes lelke minden érzése, minden gondolata.

Mint a reformpártnak a hive az országgyűlésen feltűnt beszédeivel, melyekben a haza gondolatán kívül a mélységes emberszeretet szent eszméi csillogva ragyognak. Már legelső politikai műve is az emberszeretet jegyében születik meg, amikor sürgeti a fogházak javítását. Még csak 25 éves volt s munkája máris általános feltűnést keltett. Ennek tulajdonítható, hogy az 1840-iki országyülésen beválasztották a börtönjavitás ügyében kiküldött bizottságba. „Tekintsünk végig hazánk tömlöcein, — mondja ő maga — s váljon ha tiz, húsz, sőt ötven gonosztevőt látunk egy-egy szobába zárva, a megrögzött gonosztevőt s azt, kit első hibája vezetett e szerencsétlen helyre, sőt az ártatlant, kit csak

6