Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1913

vád terhel, mind egyenlő szenvedésnek, egyenlő anyagi s erkölcsi megromlásnak kitéve; ha egy megyének tömlöcében a rabok megfagynak, tiz más törvényhatóság börtöneiben a typhus uralkodik, mig máshol a rabok nagyobb része mint konyhás rab, kényelmes szolgálatban tölti napjait olyannyira, hogy valóban kézrekeritésének helyétől, mint vétkeitől függ büntetése, fogjuk-e állítani, hogy ez rendén van ?“ (Kelet népe és Pesti Hírlap 27. I.)

Két évvel később megjelent értekezése, A zsidók emancipációja, hasonló lelkületnek köszönheti létét s bár e kérdésben elfoglalt álláspontjának az 1848. évi XX. t.-c.-ben nem szerezhetett érvényt, 1867-ben élte végén mégis csak törvénybe iktathatta, a hazai zsidóság s minden felvilágoso- dottan gondolkozó ember igaz örömére, amiért már ifjú korában síkra szállt, a zsidók emancipációját.

Ekkortájt, 1841-ben, keletkezett a Pesti Hírlap, Kossuthnak a lapja, amely a negyvennyolcas események előkészítésében oly nevezetes szerepet játszik. Ennek iránya nem volt Széchenyinek ínyére, mert attól tartott, hogy Kossuth izgató szenvedélye foradalomba sodorja a nemzetet. Különös játéka a sorsnak s ebben rejlik Széchenyi nagy tragikuma, hogy épen ő kénytelen szembe helyezkedni a lapnak a reformokat szolgáló irányzatával, aki a nemzeti reform- mozgalomnak tulajdonképeni megindítója volt. De ő már nem tudta kielégíteni a haladás után epedö lelkeket, uj evangeliomot hirdettek a felébredt nemzetnek, s a nemzet nagy része csüggött az uj apostolok ajkán. Eötvös védelmébe veszi Kossuthot és a Pesti Hírlapot, kimutatja Széchenyi aggodalmainak alaptalanságát s teljes tisztelettel a nagy ember iránt, de azért éles kritikával boncolgatja Széchenyi vádjait, melyeket a Kelet népe cimü munkájában a Pesti Hírlap és Kossuth szemére vetett. És mégis a történelem Széchenyi aggodalmait igazolta, látnoki lelke élesen belátott a jövőbe, az események csakugyan a foradalmat idézték elő, a

6