Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1913

És csakugyan be is váltotta szent fogadását, melyet nyolcéves kis gyerek eszével még nem is tudott mérlegelni. Hisz nem tudhatta még, mit jelent, mennyi áldozatot, mennyi önmegtagadást, mennyi gyötrelmet és szenvedést a hazának hü szolgálata, mit jelentett főleg abban a sivár időben, amikor a nemzet múltjában nem talált a költő örömet, jövőjében semmi biztató reményt, amikor a honfiúi kebel rettegve várta a nemzetnek nagyszerű halálát, vagy remény s kétség között kérte a magyarok Istenét, hogy nyújtsa ki védő karját szegény pusztuló nemzete felé, szánja meg már egyszer, hisz megbünhödte már kínjainak tengerén a multat s jövendőt.

S a magyarok Istene megkönyörült: küldött nemzetének Mózest és prófétákat, akik vezették a népet az Ígéret földje felé és prófétáltsk szent ihlettel, uj reményt, uj hitet öntöttek az elcsüggedt lelkekbe ; mint a hosszú tél után a tavaszi szellőnek hatása alatt a kemény jég, engedni kezdett a fásultság s a nemzet szivét bántó vétkes közöny ; megindult a munka, feltámadt az uj bizalom a jövőben. Széchenyi megveti nagylelkű adományával az akadémia alapját, egymásután megjelennek korszakalkotó müvei s kimondja a megváltó próféciát: „Magyarország nem volt, hanem lesz."

A forrongásnak, az uj eszmék áradatának közepébe, az uj munka- és életkedv, a kétség és remény ezen időszakára esik Eötvös fellépte. Alapos ismeretekkel, külföldi utján szerzett bő tapasztalatokkal teljesen felkészülve lépett ki a politikai küzdőtérre, egész fiatalon, de érett ésszel, eszmékkel s ideálokkal tele, főleg pedig hittel és rajongó hazaszeretettel.

Hazánk közállapotai vigasztalan képét nyújtották a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális elmaradottságnak ; a megyei élet a maga sokszerü visszásságaival jogosan kihívta maga ellen minden nemesen érző és helyesen

4