Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1913
Br. Eötvös József emlékezete. Irta s a főgimnázium és Művelődési Egyesület november hó 16-án tartott közös ünnepélyén felolvasta : flDRMIS GUSZTÁV. Ünnepi zászlók lengése nem jelzi, harangok zúgása, ágyuk dörgése hangosan nem hirdeti s még is ünnep van a szivekben, ünnepi érzés hatja át az egész ország társadalmát Eötvös születésének századik évfordulóján. Ünnepi érzés szállt a mi szivünkre is, kik hódolni jöttünk nagy szellemének s megemlékezni áldást fakaszó, korszakalkotó nagy munkásságáról. Tudományos intézetek, kulturegyesületek, iskolák sietnek hódolatukat nyilvánítani szelleme iránt: mi sem maradhatunk el az ünneplők sorából, kik Eötvös szellemében a nemzeti kulturális haladás szent jelszavát irtuk zászlónkra. Ünnepi ragyogó pompa helyett hassa át bensőségteljes meleg érzés sziveinket, ez méltóbb lesz Eötvös nagy emlékéhez. Szülőházának ellentétes hatásai, a család aulikus tradíciói, radikális gondolkodású nevelőjének tanításai már nagyon korán gondolkodóba ejthették s olyan küzdelem szinterévé tették lelkét, melyből végre is a felvilágosodottság, szabadság és emberszeretet szent eszméi kerültek ki győzedelmesen. Már nyolc éves korában osztálytársai előtt, akik a „hazaáruló unokájával“ vonakodtak egy padban ülni, szent fogadással felesküdött a magyar haza szolgálatára s azóta minden ambíciójával neki látott, hogy elsősorban nemzetének nyelvét elsajátítsa. 3 í*
