Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1913

Az eddig vázoltak csak az ő politikai működésére szorítkoztak, pedig munkásságának egy igen tág tere nyílik meg előttünk, ha életének egy másik oldalát vesszük vizsgálat alá, értve az ő költői működését.

Költeményei nincsenek nagy számmal, de van köztük igen sok számottevő. Kit ne fakasztottak volna már könnyekre köztünk az árva kínos panaszai és megható sorsa „A megfagyott gyermek “-ben ? Kire nem gyakorolt mély hatást a költő „Búcsú“-ja, amikor elhagyja külföldi útja előtt a bátrak hazáját, gyermek reményeinek s bánatának tanyáját, midőn a hazafiui kétségbeesés vonaglásai között szent meggyőződéssel, bizalommal hirdeti, hogy él még a sir felett is egy remény. Hallottuk-e már a mélységes hazaszeretetnek megkapóbb érzéseit, mint mikor lelke egész hevével felkiált :

S óh én szeretlek néma bánatodban,

Hazám, szeretlek könnyeid között ;

Égőn szeretlek özvegy fátyolodban,

Nehéz keserved melybe öltözött.

Mohácsban, elődeink siralmas harc helyére vezet bennünket, hol zöldebb a fű, a gazda dusabb kalászt arat, mert a földet a hősök vére megtermékenyíti s az utódok lelkét tettekre inti azok szelleme.

Költői müveinek nagyobb részét jellemzi az ő sajátos felfogása a költészetről. Szerinte a költészet nem lehet öncél, mert akkor csak kedves játékká sülyed. Már pedig az ő kora a lázas haladásnak, a munkának volt az ideje, amely nem engedte meg a puszta időtöltést. A gyönyörködtetés mellett majd minden müve szószólója az ő politikai elveinek s filozófiai felfogásának. Különösen az elnyomott jobbágyok sorsa hatja meg őt s az emberi egyenlőséget hirdeti „A vár és kunyhó “-ban. Hol van közöttünk különbség, mikor „a magas tornyok felett s a kisded ablakon egy

to