Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1913

nap sugára játszadoz", mikor a grófnak s a jobbágynak egy sírba temetett gyermekeik feletti bánata „egy könnyűvé vegyül “ ?

Még inkább érvényesül ez a felfogás regényeiben. Első regényét, „A Karthausi“-t még abban az időben irta, amikor a politikai kérdések nem foglalták el egész valóját, de i‘t is azért az ő saját filozófiai pesszimizmusát juttatja érvényre. Ifjú volt még nagyon, huszonhat évének idealizmusával és a világ fájdalmával eltelve.

Irodalmunkban egyetlen, azóta sem próbálkozott meg senki e műfajban. Cselekménye alig van s nem is az a fő benne, de annál inkább megragad bennünket a költő szivvilágának bőséges megnyilatkozása, gondolatainak páratlan gazdagsága. Az egész mű egy prózában irt lírai költemény, melybe lelkének keserveit, megpróbáltatásának vérző fájdalmait, hitét és kétségeit önti ki. „Sorsunk reményleni e földön s csalódni s szenvedni, ha csalódtunk ; ez végzete mindennek, mi e földön él ; az egyesé, mint nemzeteké." Minden „csak semmisedésre int 0 vanitas vantatum!“ Az érző s szenvedő szívnek, a megpróbáltatásokban megtört, a világban csalódott léleknek mindenkor szent

olvasmánya lesz e mű, amelyben mint hű tükrében szemlélheti saját maga fájdalmát s a rokonsziv bánata, szenvedése enyhülést szerez a sebzett kebelnek, viszont a feltámadt uj hit boldogító szavai a szenvedő szivet megnyugtatják azzal, hogy „bús napjaink el fognak múlni, a világ fájdalmát kedveseink ölelései, kedveseink sértését a világ ki fogják pótolni, csak az önösnek nincs vigasztalása e földön."

Ebben a művében Eötvös mint filozófus áll előttünk tele kora pesszimizmusával. „Nehéz a kor, melyben élünk, forró egünkön nehéz fellegek tornyosulnak s az ember lankad- tan, remegve a közelgő vésztől, halad örömtelen ösvényein. “ A vékonyszálu cselekmény csak keret gondolatai számára,

u