Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1911

latos eszme, mely egy irányba tereli sokszor szétágazó törekvéseinket, közös érzésben dobogtatja meg sziveinket, — az a s^üztiszta hazaszeretet.

Ebből a gondolatból kiindulva, én úgy látom, hogy e hazafias ünnepély nem más, mint egyszerű, örömmel hozott áldozat a hazafiság oltárán ; áldozat, melynek tömjénfüstje egyenesen száll az ég felé. S ez Istennek tetsző áldozattal azt bizonyítjuk be, hogy a haza szent szeretete, a haza függetlenségének, a haza szabadságának és nagyságának kívánságában egyek tudunk lenni

Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Március 15-ikének eseményei, valamint ez események nagyszerűsége annyira átmentek a köztudatba, hogy felmentve érzem magam attól a kötelességtől, hogy a Petőfiek, Jókaiak, Vasváriak és a többi márciusi ifjak jeles cselekedeteit Önök előtt ismertessem. Sőt örömmel és büszkeséggel jelentem ki, hogy az itt levő magyar ifjúság minden tagja, a legkisebbje is érzi, tudja, hogy mi volt nekünk március 15-ike. Nem szólok a szabadság napját megelőző nevezetes időszakról, a reformkorszakról, Széchenyi és Kossuth korszakalkotó munkásságáról sem Nem szólok arról sem, mint érlelték költők és államférfiak a nemzetben a szabadság és függetlenség vágyát, mint ébresztették fel a nagy és hatalmas Uj-Magyarország fenséges eszméjét

Az eszme forrt, erősbödött, 1848 március idusán s ezt követőleg néhány hónap alatt testet öltött, intézményes biztosítékokat nyert azokban a törvényekben, melyeket V. Ferdinánd magyar király szentesített. Magyarország felelős magyar minisztériumot, sajtószabadságot, népparlamentet, a jobbágyság törvény előtti egyenlőséget, teljes szabadságot kapott. Az egész nemzet uj, modern alkotmányt vívott ki magának szívós, kitartó küzdelmével, mely alkotmányt Kossuth érdeméül tudta be és örömmel üdvözölte a nagy Széchenyi gróf is.

10