Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1909
Törköly ]ános 1853 — 1909 A veszteség fájdalmas érzésével nyúlok a tollhoz, hogy megemlékezzem annak a kiváló kartársunknak életéről és működéséről, aki a Jézus Krisztusban való isteni kegyelemnek birtokában, főleg mint lelkész és főgimnáziumi vallástanár, kicsenyen és kévésén híven sáfárkodván, az Urnák itélőszéke elé ment folyó tanévünk közepén. Aki maga Krisztus utjain járni törekszik, — felismeri azt a végtelen nagy szeretetet, amely a mi Urunk szivében lakozott és minden szavában, cselekedetében, életében, halálában és feltámadásában nyilvánult. És amidőn felismerjük, hogy ugyanaz a szeretet, amely Megváltónkban megtestesült, ugyanaz, az örök, szent akarat alkotta, tartja fenn és kormányozza ezt á világot és saját életünket is, az a hő óhaj tódul ajkainkra, vajha minket tanárokat is mindig és mindnyájunkat ez a szeretet vezérelne úgy egymás irányában, mint a ránkbizottakkal szemben, hogy a közös cél munkálásában mindenha velünk legyen Isten kegyelme ! Kartársi ragaszkodásához hozzájárult, hogy Törköly bőséggel meg volt áldva oly talentomokkal, amikkel nem mindenki rendelkezik. Készséges szavával, nyájas beszédével és figyelmes modorával mindenkit meg tudott nyerni a maga részére. Ezen megnyerő modora, valamint kiváló szónoki képessége, szerezték meg neki úgy az egyházban, mint a társadalomban közismert jó hírnevét és emlékét. Az iskolában, mint a gondjaira bízott ifjaknak igazi nevelő apja, annyira magához láncolta a tanulóságot, hogy az ügyes-bgjos dolgaiban sokszor teljes bizalommal hozzá fordult. Felismertre * az Ifjúsági Gyámintézetnek nagy horderejét az ifjúság hitéletének erősítésében és fejlesztésében, annak élére, állott sjmjjtt^anjpak haláláig 3
