Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1906
tudósok figyelmét és a melyeknek tanulmányozásával már számosán foglalkoztak. E tanulmányok alapján ezeknek a rétegeknek lerakodási idejét a Triász után következő Rhéti sőt Liasz korsszakba helyezik. A medence déli szegélyét képező hegyek kőzeteitől lényegesen eltérő, különböző szerkezetű és korú kőzeteket találunk az északi oldal hegyeiben, még pedig olyan mondhatni zűrzavaros elhelyezkedésben, mely azoknak részletes taglalását igen megnehezíti. Találunk itt Karbon korú szeri- cites agyag és grafitos palákat, homokköveket és kvarcitokat. Perm korú kvarcitpalákat, grafitos kvarcitpalákat és agyagpalákat, továbbá porfiroidokat, kvarcporfirt és gránitporfit. A terület legrégibb képződményei tehát a Karbon korú kőzetek, melyeket négy egymástól független vonulatban találunk kiképződve a hegység nyugati, északi, keleti és közép részében. A nyugati vonulat az Ivágyó északi, nyugati és részben a délnyugati oldalán foglal helyet a Sajó völgytől ivalakban a Medvedy vrch nevű csúcsig, Ezek a palák legnagyobb részt erősen gyűrődöttek s általában úgy át vannak alakulva, hogy néhol alig különböztethetők meg a porfiroidoktól. Az északi majdnem az egész 'Szulova gerincet elfoglalja a Rámzsásig, tehát bele esik az Ökörhegy is. A vízválasztón több 3—4 m. vastag kvarcit pala szikla emelkedik ki. A keleti csoport a Pipitka lábát veszi félkör alakban, délen és délkeleten körül. Legnagyobb részt különböző szinü homokkövekből áll, melyek közé néhol grafitos és agyagos palák vannak települve. Végül a középen levő vonulat a Sajó völgye és a Kostordás nevű csúcs között húzódik a csucsomi, Majoros és rozsnyói völgyeken keresztül. E vonulatban több ankerit lelep és több mészpad is van, melyek közül a csucsomi völgy baloldalán levő magán ércet kisér. E kőzetek korának meghatározásánál Írja Schaffar- zik Ferenc, egyedül csak bizonyos analógiákra vagyunk utalva. Tudjuk ugyanis, hogy Dobsinán egészen hasonló 7
