Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1906

szilicei és pelsüci fensikot alkotó mésztömeg, mint összefüggő egész, a repedés alkalmával kialakult északi meredek szélével a medence déli szegélyét alkotva meg. A lecsúszott mész két elszakadt rögének tekinthető a krasznahorkai várdomb és a Gombás már említett mésztömzse. A hatalmas mésztömegek lecsúszását a mint már tudjuk, a ma alattuk fekvő területek sülyedése is előmozdította, a mely sülyedés nyomai a medencében is feltalálhatok. Ebből magyarázható meg ugyanis, hogy a Nyerges és Kápolna tető, melyeknek kőzetei azonosak a medence mélyebb részeinek kőzeteivel, azoknál magasabbra emelkednek. Ezek ugyanis a medence talajának sülyedésében csak bizonyos fokig vettek részt, azontúl kimaradtak. Az általános emelkedés azonban nemcsak a Triász mésztömegben hozott létre átalakulásokat, de ez szabja meg véglegesen a visszamaradt s a medence északi peremét képező hegyek alakulatát is. Az emelkedés következtében létrejött repedések és vetődések határozzák meg és képezik a későbbi völgyek helyét, melyeket azután a viz mos és alakit olyanná, a milyeneknek ma látjuk. Ezek közül legnevezetesebbek a rozsnyói és andrásii völgy, melyek észak felé, illetőleg északkelet felé nyúlnak be a hegyek közé s a vízválasztó alatt több ágban végződnek.

A mint a tárgyalt átalakulások folytán a teljesen zárt medence kiképződött az északi hegyekről lefolyó vizek, lassan-lassan hatalmas, úgynevezett beltóvá gyűlnek fel benne, fenekét pedig vastag törmelék réteggel borítják el. E tó vizének hullámcsapásai a szilicei és pelsüci fensikok szélein néhol még máig is láthatók. Hogy vize milyen magasra emelkedhetett arra nézve csak azt mondhatjuk, hogy a Nyerges mindenesetre viz alatt állott, mert a rud- nai parton fent a nyeregben olyan üledéket találunk, melyek csakis ennek a tónak édes vizéből rakódhattak le. A rozsnyói és andrásii völgyekbe pedig mélyen felnyúlt.

14