Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1906
felé a permkvarcitokba gyürődve egyik ága a Péntek patakig követhető, nyugati irányban pedig a Mésztető és Éleshegy kvarcitjai közé gyürődve két ágra oszlik. Az északi ág a Kostordáson át vonul a rozsnyói völgybe, melynek nyugati oldalát képező gerincen kiékül ; a déli ág a Magastető és Mésztető közötti gerincben szakad meg. Végül a negyedik vonulat keleten a Pipitka és Zöldkő közötti vonaltól délnyugati irányban a Ragasztóvölgy és Bányapatak völgye által határolt területen ékelődik be a Karban palák közé. E por- firoidok korára nézve az eddigi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy azok a Karbon alsóbb szintjeinél fiatalabbak, de a Permnél idősebbek. A Karbon felsőbb szintjeibe tartozó kőzetek között ugyanis porfiroid nem fordul elő, a Perm korú kőzetek közt fellépő porfiroidok pedig inkább azokba begyűrve látszanak, mint azokon áttörve. A mint már említettem is a porfiroidok tulajdonképen kvarcporfirból veszik eredetüket, lyen, körülbelül két km. átmérőjű kvarcporfir tömzs húzódik a betléri völgyből a Háromkut felől nevű gerincen át a csucsomi völgybe, a hol annak keleti oldalát képező gerincen porfiroidba megy át, valamint észak és dél felől is porfiroidok veszik körül. Általában az átmenet a kvarcporfirból a porfiroidokba igen jól észre vehető. A kvarcporfir tömzshöz közelebb eső porfiroidok inkább ahoz, a távolabb esők pedig már inkább a szomszédos átalakult palákhoz hasonlítanak. Továbbá megemlítem még, hogy Reguly Jenő Betlértól északkeletre a Pod Volovcemvölgy fejében hatalmas gránitporfir tömzsöt mutat ki, melynek helyzetéből és bizonyos analógiákból azt következteti, hogy e helyen valóságos gránit tört át a porfiroido- kon, a mely tehát fiatalabb emezeknél és a kvarcporfirnál. A mint láttuk a medence és a medencét körülvevő hegyek kőzetei közül legrégiebbek a karbonkoru kőzetek. Ezek képezik mintegy az alapot, melyen az egész vidék kialakulása megkezdődött és végbe ment. Hogy a föld 10
