Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1906

Az eddigiekben ismertetett üledék, törmelék kőzeteken kívül, eltekintve a patakok partjain és a völgyek fenekén előforduló aluvialis üledékektől, a medence északi szegélyét képező hegyekben eruptiv, kristályos kőzeteket is találunk. Ilyenek a már említett porfiroidok, kvarcporfir és gránirporfir.

A porfiroidok főként földpát, kvarc és biotitból állanak, porfiros szövetüek s hatalmas összefüggő tömegeket alkotnak, de fellépnek apró tömzsök alakjában is. A kőzet eredetileg kvarcporfir volt, csak a hegynyomás következtében vett fel palás szerkezetet, mely néhol a vegyi átalakító hatások hozzájárulásával annyira tökéletesedett, hogy a szomszédos és szintén átalakult paláktól alig különböztethetők meg. Viszont egyes helyeken, hol a hegynyomás nem érvényesülhetett és a hol a kőzet nem volt annyira kitéve egyéb átalakító hatásoknak sem, megtartotta eredeti szerkezetét. Színe nagyon különböző lehet; eredeti, nem mállott daraboknál a sötét kékesszürke, violás vagy zöldes szin a leggyakoribb, a legtöbb darab azonban barnás, világosabb szürke, sőt sárga is. A porfiroidokban gyakran találunk palazárványokat, melyek néha csak mikroszkóp alatt láthatók, máskor azonban tetemes vastagságot érnek el. A porfiroidok területünkön nagy, összefüggő tömegben négy helyen mutathatók ki. Először is nyugaton a Sajó völgyével koncentrikusan haladó Ívben Nagyveszveréstől Sebespatakig az Ivágyó hatalmas porfiroid tömege nyomul be a már ismertetett karbon és permkori kőzetek közé, közvetlenül a medence peremét képezve. Ennek elszakadt röge gyanánt tekinthető a Sajóvölgy keleti oldalán Rozsnyó felett emelkedő Kálvária, mely egészen olyan porfiroidból áll. Másik nagyobb tömeg a csucsomi, Majoros és rozsnyói völgyek északi részét foglalja el s a Rámzsásnál megy át a vízválasztó másik oldalára. A harmadik a Krasznahorkaváraljánál nyíló völgynek Andrási határába eső részét egészen befoglalva északkelet felé a Pikrjad és Pipitka közé nyomul be, délkelet

9