Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1899

11

és ünnepélyessége folyton nőtt s mind gyakoriabbakká és rendesekké lőnek a hazai vagy az állam részéről elismert idegen istenek ünnepei, melyeket szabály szerint egy-egy circusmulatság rekesztett be s ezen állandó ünnepnapokon kívül nagyon sok rendkívüli alkalom volt, mely a népet a versenypályánál egybe- gyűjtötte; nem csoda, hogy a circus többször bővítve végül 385000 embert bírt befogadni. A nézőközönség eleinte állva szemlélte a versenyeket, de már a királyok idejében ülőhelyeket készítettek. A faállványokból kőépítmények lettek, a legértékesebb márvány pótolta a a követ, dús aranyozás az egyszerű festést, Úgy, hogy mikor Julius Caesar befejezte kiépíttetését, Rómának legelső díszépületei és a világ legremekebb építményei közé tartozott. A királyság idejében s a köztársaság első századaiban a nép és a senatorok nem ültek külön s csak P. Cornelius Scipio consulsága idejében történt az a határozat, hogy a senatoroknak külön ülőhelyek lettek kijelölve, még pedig a legalsó verseny- pályához legközelebb eső padsorokban. Ezért Scipio a nép haragját vonta magára. A lex Theatralia vagy Roscia értelmében a lovagok is külön kaptak ülőhelyeket, közvetlen a senatorok fölött tizennégy padsort.1 A többi padok a harmadik rend számára valók voltak. A nők itt nem úgy, miként a többi színjátékoknál, elkülönített helyeken, hanem vegyest ültek a férfiakkal. A nézőtér mindig tömve volt, mert a nép örömmel tódúlt oda már a köztársaság idejében is.2

A circusjátékok bevezetéseképen istentiszteletet tartottak. A Capitoliumról nagy díszmenet jött le a kiváncsi tömegtől kísérve. A körmenetben résztvevők számos istenképet, köztük a Magna Materét, vitték, átvonultak az ünneplésen díszített fórumon s a circus középső főkap úján (porta pompae) át vonúlt be s körül

!■ Cic. Oratio pro L. Murena. 19. L. Otho vir fortis, mens necessarius equestri ordini restituit non solum dignitatem, sed etiam voluptatem. — Horat. Ep. 4. 16.

2- Cic. Oratio pro Murena. 19. 20. Quare delectant homines, mihi crede, ludi, etiam illos, qui dissimulant, non solum eos, qui fatentur: quod ego in mea petitione sensi.