Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1896
9 pólyái csapatai a koronát leső főúr eszközei; az itt ott hősies, lelkes ellenállás a szervezetlenség következtében sem tarthat igényt sikerre. Oly férfiú pedig, ki Hunyadiként kezébe merte volna venni a nemzet sorsát, felruházva a lángész és hatalom hasonló eszközeivel, az egész országban nem találkozott, inig ellenben a töröknek sem azelőtt sem azután nagyobbszabásu államférfin és hadvezére egy személyben nem volt: a világhódító katona császár és vakbuzgó próféta-utód nem is csak Magyar- országot akarta meghódítani, hanem Bécset és innét Európát és Mohamed tanait uralkodókká tenni a földön. A magyar nemzet fennmaradása szempontjából bajos volna megmondani, mi lett volna a leginkább czélravezető rendszabály arra nézve, hogy a mohácsi vész következtében beállott tetszhalálszerü állapotból kivergődjék az ország. Az ország függetlenségének vége szakadt; az volt a kérdés, megadja e magát kényre-kegyre a töröknek, vagy ellenáll-e a Habsburgok nagy hatalmára és igy a nyugoti kereszténységre támaszkodva. Mindkettőnek borzalmas következményei vannak a nemzetre nézve. Teljesen a töröknek karjaiba vetni magát annyit jelentett, mint megvetni a bizton remélt keresztény támogatást, mivelődés és politikai súly tekintetében pedig a Balkán félsziget keresztény államainak a színvonalára lesülyedni, sőt a töröknek segédkezet nyújtani Bécs és a kereszténység meghódításában. Teljesen a Habsburg monarchia védszárnyai alá kerülni pedig annyit jelentett, mint az állami függetlenség, törvényhozás, hadvezénylet, kül- diplomáczia, pénzügy vezetését átengedni Ausztriának, vagyis a Habsburg egyeduralom tartományává lenni. Csakhogy a szerencsétlen kettős király- választás után oly gyorsan következtek be az események, hogy a nemzetnek már nem is volt ideje a kérdés felett töprenkedni. A hirtelen bekövetkező események annyira készületlenül találták a nemzetet, hogy kényszerhelyzetében terv, igazi elszántság nélkül, tétovázva cselekedett és pedig rövid időn belül homlokegyenest ellenkező módon, mint a hogy még kevéssel korábban el volt határozva. Ez az átmeneti politika leginkább Martinuzzi György személyében nyer érvényt, ki majd a török, majd a német pártján van; szeretné mind a kettőt kiverni az országból, de nem a magyarság erejével többé, hanem a németet a török, vagy a törököt a német segélyével; a megmaradt egyikkel pedig csakis a magyarsággal végezni. Terve lángeszű gondolkodóra vallott és tényleg másként nem is lehetett eljárni; de kivitele a milyen könnyen eredményezhette volna Magyarország felszabadulását azon esetben, ha a két küzdő nagyhatalmasság erejét tisztán tel lehetett volna ismerni, ép oly könnyen vezethetett volna a magyarság teljes romlására is. Különben is az egyik vagy másik párthoz va'ó csatlakozást nem egyes emberek érett megfontolása okozta, hanem a tényleges helyzet; a török Budát meghódítván, sőt az egész alföldet hatalmába kerítvén, a kezeügyébe eső Erdélyt a maga részére nyerte meg, mig a dunántul egy része meg a felföld a i
