Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1895
5 Mátyás reformátor által az uj tannak megnyeretvén, rokonait is, a csetneki ág valamennyi sarjadékát s unokaöcscsét Györgyöt, Ferencz fiát az új tanok barátjaivá s terjesztőivé tette.1) Városi hatóság lóvén e korszakban a vallás dolgában az intéző, az uj tanhoz ragaszkodóknak bizonyos hitczikkelyeket kellett a hatóságnak megerősítés s jóváhagyás czéljából bemutatni. Ezt a plébánosok a béke kedvéért örömest telj esitették s nem gondolva az elszakadásra, Rozsnyón 1549 körül az 5 sz. kir. város (Lőcse, Kassa, Eperjes, Kis-Szeben és Bártfa), illetőleg Stöckl Lénárd, 1560 körül Fried Cyprián és 1594 körül Rimanovi János czikkelyeit fogadta el a hatóság. Ezek pedig lényegben különböztek az ágost. hitvallástól. Gilch Mátyás (1556—1578) magyar és Medvicher János német prédikátorok emlittetnek mint elsők, kiknek lclkészkedése alatt a rozsnyói lakosság protestáns lett s a 14-ik században épült remek nagy templom is a protestánsok birtokába került (1570). Egyébiránt még akkor sem gondoltak a r. katli. egyházból való kilépésre. Rozsnyó 1556-ban meghódolt a töröknek s az érsek, Nagy-Szombatban lakván, 1594-ig megközelíthet- len volt. így történt, hogy mikor a murányi fraternitas esperese Rimanovi János a régi egyházi és papi jövedelmek megtagadása ügyében az érsek helynökéhez, S z u h a y Istvánhoz fordult, ez Esztergomban 1594. jun. 11-én kelt válaszában kijelentette, hogy ha a köteles jövedelmet megtagadnák, azt a vonakodó híveken kétszeresen fogja behajtani. A fraternitas a r. kath. egyháztól nagyon eltérő hitvallást fogadott el és követett, mégis a r. kath. egyházban képzelte magát s e hitét a főpap előzékenysége megerősítette.2) Mintegy 100 évig fejlődött és virágzott az evang. egyház. Gömörmegyében 44 evang. egyház létezett s a gömöri fraternitas egy küldöttsége, — melyben Martini Lénárd rozsnyói pap is részt vett — kieszközölte 1610-ben T húr zó György nádortól, hogy magának szuperintendenst válasszon. b Klanicza Fata aug. Conf. ecclesiarum és a rozsnyói r. kath. főgymn. értesítője 1875/6-ból. 2) Mikulik említett műve 177-ik és 178-ik lapja.
