Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1895
6 Rozsnyó város prot. szellemére nézve ez alkalommal elég legyen érinteni, hogy Gömörmegye rendel Szúnyogli Györgyöt mindaddig főispánjokul el nem ismerték, míg itt Rozsnyón 1642-ben május 10-én az ev. egyház jogait és szabadalmait ünnepélyes eskü által meg nem erősítette; sőt magát az ország nádorát Wesselényi Ferenczet, e megye kinevezett főispánját is mindaddig annak üdvözölni vonakodott, mig ápr. 21-én 1659-ben hasonló okiratot a protestánsok szabadságának biztosítására ki nem állított. A csendes munkásság nyugalmát csak a magyar nemzetnek a német nemzet (natio) ellen az egyenlőségért folytatott harcza zavarta meg. A csucsomiak, nadabulaiak kedvéért eleinte csak magyar káplánt kellett alkalmazni, később azonban több nemes letelepedvén a városban, a magyarok száma növekedett, a magyar nemzet követelte a maga számára az egyházban s az esperességben az őt megillető jogokat. Hosszú elkeseredett harcz keletkezett, melyben a magyar egyház lett a győztes. Virágzó kezdet után békekötések és törvények ellenére — gyásznapok következtek, különösen I. Lipót trónra- lépte óta, 1688. febr. 27-én Szelepcsényi György esztergomi érsek a rozsnyói egyház mindkét papját — Regius Jakab és Bierstein Menyhértet — kiűzte s a protestánsok 1 705-ig lelkész nélkül maradtak. Csak 1705-ben II. Rákóczy Ferencz felkelése következtében lehetett az egyháznak papokat választani. Ezek között volt Sárossy János szuperintendens. Rákóczy bukása után 1711-ben, febr. 13-án jezsuita fon- dorkodás a protestánsokat megfosztotta a nyilvános isteni tisztelet szabadságától és templomaiktól. 1711 -ben május 1 3-tól szept. 13-ig, tehát 4 hónapig, Miller György házánál Viardt tábornok és Pálffy János teljhatalmú királyi biztos engedelméből még itthon áhitatoskodtak. Papjaik 1714-ig még Rozsnyón laktak, de 1714-ben a városból kitiltattak s bármely evang. papnak a jezsuita atyák tudta s beleegyezése nélkül a városban csak megjelenni is tilos volt. A bujdosókat befogadta Berzétén Várady Mihály, Szirmay Tamás és később Máriássy Ferencz szabad belsősége.
