Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1894

I.

H a j c s i S á n d o r.

18ii7—1895.

A lefolyt iskolai év gyászos volt főgymnasiumunkra, mert intézetünk, egy érdemekben gazdag kiváló tanárát és igazgatóját vesztette el, kit az 1895. év február lió 13-ik napján a helybeli mindkét gymnasium tanári kara és ifjúsága, a város és megye intelligencziája kisért örök nyugalomra.

Az 1827-ik év február havában, hideg téli napon kezdett dobogni az ő meleg szive s az első szeretetteljes szülői gondozást szülővárosában Dobsinán élvezte. A testileg erős és egészséges gyermek a szülői hajlék csöndes magányában fogadta magába azon vallás-erkölcsös oktatásokat, melyeket a jámbor szülőktől kapott. Már mint serdülő gyermek szabad idejét folytonosan a természet szent kebelén szerette tölteni s Dobsina fenyves és lombos erdeiben, a mindenható szabad ege alatt szerette meg a természetet, a mit később sem titkolt. De e mellett a mathematikai tudományok iránt is előszeretettel viseltetett s ezeket később is, mint iíjú, szenvedélylyel tanulmányozta s már ekkor szerezte meg szellemének ama fegyverét, az erős logikát, a dolgok mélyébe való behatolást, melyek későbbi működését oly sikeressé tették. — Az elemi ismeretek elsajátítása után szülővárosából Rozsnyóra került, hol a gymnasiumi osztályokat végezte. Kitűnő tanuló volt s tanárainak dicsérő nyilatkozatai következtében munkakedve s

1*