Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1894
4 önérzete még inkább gyarapodott s későbbi kitüntetéseit sem nyugtatványnak tekintette eddigi érdemeiért, hanem kötelezvénynek a jövőre nézve. A gymnasiumi tanulmányoknak jeles eredménnyel való bevégezése után Eperjesre ment a bölcsészeti, theologiai és jogi szakra. Dogmatikai és hittudományi tételek taglalgatására azonban hivatást nem érezvén, a reális tárgyak tanulmányozására adta magát. E czélból, miután nehány évet a Radvánszky családnál mint nevelő töltött, a bécsi műegyetemre ment, hol abban az időben a leghiresebb tanárok működtek az ifjúság tanítása körül. Ezektől sajátította el két év leforgása alatt azon tudományos ismereteket, a melyeket később mint rozs- nyói tanár értékesített. Ugyanabban az időben látogatta a bécsi egyetemet Greguss Gyula is, kivel öt benső baráti kötelék fűzte össze s a kivel együtt teljes alapos ismeretek gyűjtésére törekedett s kik egymásnak a tanárok közvetítésével útmutatóul szolgáltak. A két egyetemi év befejezése után, miután már egy évet helyettesítő minőségben töltött mint tanár a rozsnyói főgym- nasiumnál: 1854. év őszén ismét elfoglalta katedráját s a nagytervű ifjúság mámoros édenkorát itt kezdte élni. Mint tanár tanítványai által kedvelt és szeretett volt. Előadásai korrekt készültségre vallottak, úgy hogy hallgatói tőle sokat tanúihattak. Ezek tanúskodhatnak mély kötelesség- érzetéről, még pedig nemcsak a hivatalos szűk értelemben, minélfogva teendőit pontosan tejesítette, hanem a legszélesebb felfogásig kitágítva. Tanítványaival soha durván nem bánt, hanem mindig a szeretetteljes, humanus, megnyerő modort alkalmazta, mindent míg csak lehetett, simán, szép móddal intézett el. De mikor már ilyen úton nem lehetett boldogulnia a makacs ifjúval szemben, szava dörgött: „ha villámlott, dörögnie is kell!“ szokta volt mondani, figyelmeztetni akarván a megfeledkezett kötelességét elmulasztott ifjút cselekedeteinek sajnos következményeire. Innen van, hogy mindazok, kik kezei alól kikerültek, mai nap is szeretettel emlékeznek reá. Jellemszilárdság is egyik kiváló tulajdonsága lévén: sohasem mulasztotta el, a hol erre alkalom nyílt, felnőttebb
