Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1890

7 Ha azonban a fentebb említett módszer sem hozná meg a kívá­natos sikert, akkor nem szabad a szigorúbb eszközök alkalmazá­sától sem visszariadnunk. Aki nem őszinte, aki eltakarja elkövetett hibáját, bűnét, az ezt hazudozással teszi. Az őszinteség hiányának tehát édes test­vére a hazudozás. Nem is kellene felemlítenem a tanárvilág és a szülők előtt, hogy mily nagy mértékben van kifejlődve az emberi lélek eme korcsszülötte némely tanulóban, mert hiszen a tapasz­talat eléggé mutatja ezt. Kérdőre vonja a tanár a tanuló itjat, hogy miért nem készült el a feladatból, miért nincs készen dol­gozata? — Az e kérdésre kapott felelet igen sok esetben nem őszinte. Uly okokat sorol elő, melyek el nem fogadhatók, mert nem igazak. Az igy hazudott ok felhozásánál arra számit a ta­nuló, hogy tanára úgy sem fog az illetékes helyen kérdezősködni erre nézve, a mint hogy számtalan esetben igy is van. Pedig ha csak párszor is utána néznénk a dolognak, hacsak párszor kér­dést intéznénk a szülőkhöz vagy ezek helyetteseihez, lehetne se­gíteni a bajon. Az esetleg igy hazugságon kapott tanuló meg- szégyenülése elég nagy büntetés arra, hogy jövőre elvegye a ked­vét ilynemű hazudott okok fel hozásától. A szülőknek és ezek he­lyetteseinek támogatni kell e tekintetben is az iskolát. Nem te­szem fel egy apáról sem, hogy alkalomadtán ő is segitsen fiának a hiba, vétség eltakarásában, azon eléggé nem kárhoztatandó ok­ból, hogy ez a büntetést elkerülje. A szülőnek meg kell gondol­nia., hogy első sorban ő a felelős gyermeke erkölcsi tisztaságáért. Ha fiából jellemes embert akar neveltetni — és ki ne akarná ezt — szükséges gyakrabban érintkeznie fia tanáraival. Az olyan szü­lőnek, ki talán már tapasztalta, hogy gyermeke az igazmondás­ban nem kifogástalan, nem kell visszariadni azon gondolattól sen^ hogy ezen erkölcsi fogyatkozást a tanárnak felfedje. Sokkal gyor­sabb és sikeresebb az orvoslás, ha a tanár a bajt előre ismeri, mint ha neki kell e tekintetben az ifjút tanulmányozni és csak sokszoros tapasztalás után jut arra az eredményre, mire a szülő a folytonos együttlétből származó előnyös, helyzeténél fogva már régebben jutott. — Szokásban van a tanulók beírásánál, hogy a szülő az esetleges testi fogyatkozásokra figyelmessé teszi a fa­nárt; miért ne tehetné ezt a jellembeli fogyatkozásokra nézve is?

Next

/
Oldalképek
Tartalom