Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1885
4 szete dicsőségét.“ Majd egy jegyzetben megemlít hat költeményt, melyek közül egy átdolgozás, kettőben egy-egy Matthissonból fordított strófa van, a több in meg „a német költő hatása érzik.“ Azt is állítja, hogy Matthisson sokkal erősebben hatott Berzsenyire, mint Schiller, Salis és Bürger, kikből szerinte egy-egy sornál többet át nem vett. Idézeteinkből kitetszik, hogy Erdélyi leginkább a stílusban, Angyal meg csak a tartalomban látja Matthisson hatását és tételeik behatóbb vizsgálásra szorulnak. Kétségtelenül érdekes és termékeny az irodalomtörténeti kutatásnak az a része, mely a költői művek keletkezését, alkotó elemeik eredetét törekszik földeríteni; de a milyen hálás az elért czél, olyan nehéz az ut, annyi örvénye van, hogy szinte lehetetlen valamennyit kikerülni. Ki bírja meghúzni a biztos határvonalat véletlen találkozás és határozott befolyás, öntudatos és öntudatlan visszaemlékezés között. És milyen nehéz megállapítani, hol végződik a józan irodalomtörténeti vizsgálódás és kezdődnek a merőben lélektani problémák és az egyező tényezők közül melyek az eredetiség tekintetéből a többé vagy kevésbbé nyomósak. De nem szándékom munkánk eszményképét rajzolni, csak legfőbb elveit akarom megállapítani, hogy Útmutatásuk nyomán biztosabban haladhassunk. A költő rpástól a költés minden elemében vehet hatást. Követheti példányképét az előadandó tárgyak választásában, beleélheti magát másnak sajátos fölfogása módjába, utánozhatja mintáját a szerkezetben, rythmusban, a nyelvi kifejezés különösségében, és átvehet idegen íróktól csak egyes gondolatokat vagy képeket. Mindezek a tényezők egyaránt lehetnek érdekesen jellemzők, de az eredetiség és költői tehetség tekintetéből nem egyranguak. Kezdve a hű fordítástól egészen egyes halovány, öntudatlan visszaemlékezésekig igen sok fokát lehetne megállapítani az idegen befolyásnak. Nem volna talán érdektelen ilyen határozott fokozatot összeállítani, mely, ha megállaná a tűzpróbát, nagyban megkönnyítené a mienkkel hasonló irányú kutatásokat. Ezúttal nem kisértem meg e fontos és nehéz feladat megoldását és csak a legfőbb tényezők értékét jelölöm meg. A költészet lényege, a költőiség, a fölfogásban rejlik; semmi
