Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1885

MATTHISSON HATÁSA BERZSENYIRE.

„Azon művek, melyek szerint Berzsenyinek poétái Charaktere rajzoltatott a Matthisson és Horatius egyesült stúdiumának szerencsés resultatu ma.“

Ezen Ítéletben tetőzik Kölese}- hires bírálata, de indokolása nem olyan részletes, nem is olyan alapos, hogy belőle világos képet meríthetnénk amaz „egyesült studium“ terjedelméről és mélységéről. — Pedig megérdemli Kölcsey, a kritikus, hogy ítéletét akár alaposan igazoljuk, akár gyökeresen megczáfoljuk; megérdemli Berzsenyi a költő, hogy alkotásairól eloszlassuk a félhomályt. — És eddigelé irodalomtörténetünk írói e kérdésben még nem jutottak megnyugtató eredményre, legalább a Mathisson-tanulmányt illetve néhány elszórt megjegyzésnél egyebet alig találunk a Berzsenyi-irodalomban.

Erdélyi János, ki az 1847. évi Szépirodalmi Szemlében épen annyi alapossággal, mint éleselmüséggel bonczolja Horatius viszonyát, Berzsenyihez, érinti ugyan Matthisson hatását is, de szánt- szándékkal tartózkodik e pont teljesebb megvitatásától, nehogy még többet elvegyen a költői eredetiség nimbusából; csak annyit jegyez meg, hogy Berzsenyit elbűvölték Matthisson tarka epithe- tonjai és hogy ezekben, valamint leiró modorában utánozta őt, de a hatás jelentőségét csak sejtteti.

Valamivel többet találni Angyal Dávidnak „Berzsenyi Dániel“ czimű jeles értekezésében, mely a Figyelő 1878. évfolyamában jelent meg: „— első dalaira Matthisson lelkesíté, ki a német lyrá- ban legtöbb hatással fejezte ki ama hangulatot, melynek emléke Werther nevéhez fűződött.“ És másutt: „Idegen eszméket hirdetett, mint kora jobbjai, de nemzetibb módon, mint bárki korában. íme ifjúkori kísérleteinek jelentősége, mely előre hirdeti összes költő-