Evangélikus kerületi nemzeti főgymnasium, Rozsnyó, 1873
\ fREV~»8 Dr. Pelech János emlékezete. Ama ritkuló veteran jelesek egyikét, kik az egyház és iskola terén sok oldalú tudományos műveltséggel, kitartó erélylyel és hűséges munkával közelismerést vívtak ki, a rozs- nyói evang. gymnásiumnak 37 éven át volt igazgatótanárát, Dr. Pelech Jánost körünkből kiragadta a halál. Közhasznú ügy szolgálatában és híven betöltött életpályáján tanúsított sok oldalú munkássága által megérdemlette, hogy értesítőjében azon tanodának, melynek ő volt jelen alakjában létrehozója és fényes dísze, emlékének nehány sort szenteljünk, rövid vázlatban rajzolva tiszteletreméltó képét. A jeles férfiú 1805-ben Ratkón, Gfömörmegyében született, hol gondos szülők vezetése mellett elemi tanulmányait befejezte s kebelébe fogadta ama Ratkón akkoron otthonos vallási kegyeletet, mely véglehelleteig el nem hagyta. Szülei anyagi állása lehetővé tette, hogy a kitűnő elmebeli tehetségű fiú az iskolai pályán maradjon s így az 181fi-ik évben a miskolczi helv. hitv. gymnásiumban kezdte meg az első nyelvészeti osztály tanulmányait, melyeket a reá következett évben Sajó-Gömörön folytatott. Miután a két helyen a magyar nyelvet sajátjává tette volna, a német nyelv elsajátítása czéljából Felkára Szepesmegyébe ment, onnan pedig Kézsmárkra, hol három év alatt befejezte az akkoron hat évi tanfolyamba osztott gymnásiumi tanulmányokat a jeles Kralovanszky István és Chalúpka János vezetése mellett. Utóbb Eperjesen a philosophiai, theologiai és jogi tanfolyamok bevégzése után, kitűnő sikerrel letette a hitjelölti vizsgát, aztán pedig bővebb kiképeztetése végett külföldi egyetemek látogatására ment, az 182ys-ik évet Lipcsén töltötte, az 182y„-ikit a halai egyetemen, hol theologiai tanulmányai mellett a bölcsészeti tanokkal is foglalkozott oly kedvvel és kitartó szorgalommal, jhogy azokból az egyetemi szigorlatokon megállván, bölcsészet tudori rangot és czímet nyert. A tudománynyal és tapasztalatokkal gazdagon felruházott ifjú első hivatalos alkalmazását a pongyeloki egyházban, mint annak lelkésze nyerte, hol egyszersmind mint a kis- honti evang. esperesség dékánja is az 1837-ik évig ritka buzgalommal nemcsak hivatala kötelességeit betöltötte, de munkás részt vett amaz irodalmi vállalatban is, mely szabad füzetekben a „Solemnia bibliothecae Kis-Hontanae“ ceím alatt sok jeles értekezéssel gazdagította a tudományos irodalmat. Papi hivataloskodása mellett is, foglalkozásának és folytatott tanulmányainak ked- vencz tárgyai maradtak: a bölcsészet és a latin classicismus, különösen a cicerói latínság, melyben annyira jártas volt és otthonos, hogy párja e téren ritka. 2
