Evangélikus kerületi nemzeti főgymnasium, Rozsnyó, 1873
A tudományok mezején búvárkodni szerető lelkét azon hő vágy töltötte, hogy képzettségét kedvencz két tárgyában tágabb és kihatóbb körben értékesíthesse, miért is késznek nyilatkozott a rozsnyói evang. gymnásiumnál a messze jó hírben állott Farkas András halálával megürült igazgató tanári állomást a költészet-rhetorikai osztály vezetésével elfogadni; melyre 1837-ben julius 5-kén a rozsnyói egyház által egyhangúlag megválasztatott. De alig hogy széke elfoglalására Rozsnyóra jött, érző szivét már is fájdalmas csapás érte, mert szeretett nejét, Latinák Emilia Máriát, rövid hat évi boldog házasság után 1837 sept. 4-kén oldala mellől elragadta a halál, az elbusult apának gondjaira három árvát hagyván. Most élete további részére társat, árváinak anyát kelle keresnie, s azt egy év múltán meg is találta Siró Zsuzsanna második nejében, ki neki 27 éven át hűséges élettársa, s nemcsak e házasságból származott saját gyermekeinek, de az elmaradott árváknak is gondos édes anyjok volt. Uj pályáján munkája, benső hivatást érző tanárnak lelkiismeretes munkája volt, oly tanárnak, ki tiszte minden ágát fáradhatatlan, csaknem aggodalmas gonddal és tevékenységgel betölteni törekedett; a felelősséggel járó igazgatói tisztet pedig méltóbbra nem is ruházhatta az egyház, mert ő a tanoda minden növendékét reá bízott drága kincsnek nézte s a fegyelem szigorában is annyi humanitással járt el, hogy bármi súlyos esetekben is, soha nem látott sújtandó bűnöst, hanem inkább atyailag, — habár fegyelmi szigor által, — jó útra térítendő, eltévedt tanítványt; jó szivére minden súlyosabb büntetésnek szüksége fájdalmasan hatott. Tanári zajtalan de üdvös munkája között beköszönt az 1848-iki epochalis év, hol a magyar ügy mellett tanúsított buzgalma, érzelmei valódiságáról felvilágosíthatta azokat, kik netalán, szláv eredeténél fogva, szláv érzelmek és törekvések gyanújában tartották. E téren való kitűnő munkásságáról tanúságot teszen az is, hogy az ötvenes évek elején, — hol de- nunciansok aljassága miatt tanári állása is kétessé vált, — végre még is kieszközlött purifica- tioi okmányába, az államügyészség részéről terhelő körülmény gyanánt bejegyeztetett: hogy a nép felvilágosító egyesület munkás tagja volt. Az egyenjogúság pirosló hajnalánál, a szabadság leikétől ihletett tanár s hű fia a hazának, csakugyan az is volt ékes szónoklatával és magvas dolgozataival. Tanodánkat is új küzdelem árjai közé sodrottá az absolut kormánynak tanoda rendezési pátense, melynek értelmében Vili osztályú gymnásiummá kelle alakulnia, hogy négy osztályúvá le ne szálljon. Most szilárd akaratereje nyilvánításának, lángkeble munkásságának új tér nyilt meg; ő hitt az evang. protestánsok buzgóságában s bátran folyamodott nagylelkű áldozatkészségükhöz, hogy az akkoron tanodáiban fenyegetett protestantismusnak s a magyar tanügynek egy főtanodát megmentsen: s hite nem csalta meg, buzgalma czélt ért. Mert végre is, az absolut kormány soknemtí kifogásolásai mellett, s a tannyelvül megparancsolt német nyelvnek kellő korlátok közé történt utasításával, ki tudtuk vinni, hogy tanodánk, mint magyar tannyelvű VIII osztályú gymnásium kormányilag megerősíttetett, s a boldogult igazgató örömtől áradozó kebelből fakadt szónoklattal emelte az 1857-ik évi nyári közvizsgák alkalmával, a tanoda nyilvános elismerésének ünnepélyét. Az átalakult tanodában is az állandó igazgatósággal ruházta fel a pártfogóság, — tantárgyai pedig lettek lelke kedvencz tárgyai: a vallástan, latin philologia és bölcsészet, a két legfelső osztályban.
