Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
A rendőrség újjászervezése
1945. október 22-én érkezett átirat alapján csak 25 000 fős lehetett.21 Ezt a létszámot a kormány 1946 májusában még jobban minimalizálta és maximum 20 ezer főben határozta meg.22 Ennek bővítése csak az 1947-es párizsi békekötés után vált lehetségessé. Az újonnan megalakított politikai rendőrség feladata kezdetben csak az volt, hogy: „a Főváros fasiszta bűnözőit”23 a Néptörvényszék elé állítsa. Később Péter Gábor ezt úgy fogalmazta meg: „Az új politikai rendőrség a nép fegyvere a nép elnyomóinak: a reakciónak és a fasizmusnak tökéletes megsemmisítésére.”24 Így kezdettől fogva nemcsak azokat tartóztatták le, akik részt vettek a zsidóság elhurcolásában vagy egyéb háborús bűnöket követtek el, hanem politikai ellenfeleiket, így egyre több kisgazda vezetőt 25 vagy például a kommunista Demény Pált is. Továbbá a reakció elleni harc jegyében politikai okokból történő internálásokra26 és rendőri felügyelet alá helyezésekre is sor került. Már 1945 februárja és májusa között 4512 főt internáltak. Erre később az Erdei Ferenc által kiadott titkos rendelet27 hivatalosan hatalmazta fel Péter Gábor testületét, mivel kimondta, hogy az internálást a politikai rendőrség is elrendelheti. Hatáskörének további bővülését mutatja, hogy 1945 nyarától meg kellett küldeni nekik a népbíróság felmentő ítéleteit, melyeket felülbírálhattak. Így kerülhetett sor sok esetben arra, hogy azokat is internálták, akiket a népbíróság előzőleg már felmentett.28 Ezt a gyakorlatot Jaczkó Pál kisgazda képviselő az országgyűlésben is szóvá tette: „megszámlálhatatlan számban fordulnak elő az országban olyan 35 1952 1950 1955 1953 1951 1956 Az 1946-os május 1-jei ünnepség felvonulói az Oktogonon. Jobbra a Teréz körút. Fortepan / Berkó Pál, 78622.
