Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Katonai szövetség a keleti blokkban: a Varsói Szerződés
és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötése a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia között. Mi kidolgoztunk egy ilyen szerződés-tervezetet.”7 A megküldött 10 pontból álló tervezettel kapcsolatban az MDP PB márciusi ülésén bízta meg Rákosit, hogy közölje: a javaslattal teljes egészében egyetértenek. A leendő Varsói Szerződés ügyében tehát magyar részről már két hónappal a varsói értekezlet előtt beleegyező válasz született. 8 A „barátsági, együttműködés; és kölcsönös segélynyújtási szerződés”9 hivatalossá tételére az 1955. május 11–14. között megrendezett Varsói találkozón került sor. A találkozó megnyitó beszédét a szovjet küldöttség vezetője, Bulganyin a szovjetunió Minisztertanácsának elnöke tartotta, beszédében kiemelve: „A párizsi egyezmények ratifikálása ténnyé lett. Ez komoly változást okozott az egész nemzetközi helyzetben, és új feladatokat tűzött a békeszerető államok elé. [...] A nyolc állam barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésének megkötése lerakja a békeszerető államok közös akcióinak megingathatatlan alapját a készülő agresszió elleni visszavágás céljából, az európai béke és biztonság biztosítása céljából.10 A szerződés a találkozó zárónapján, május 14-én, délelőtt 10 órakor írták alá a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának épületében, melyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége 1955. május 25-én ratifikálta. 11 1955. május 27-én, a Varsói Szerződés aláírása után bő két héttel, az MDP budapesti bizottsága, a szakszervezetek budapesti szervezetei, a Hazafias Népfront budapesti bizottsága, a DISZ budapesti bizottsága és a Budapesti Békebizottság nagygyűlést rendezett a varsói értekezletről. A varsói szerződésben részt vevő nyolc állam zászlóival díszített Sportcsarnokban felszólalt – mások mellett – Boldoczki János külügyimi niszter is, aki nem győzte méltatni az egyezmény létrejöttét: „[...] A szövetséges országok közötti további jó kapcsolatok elmélyítésére, országaik felvirágoztatására a varsói szerződés kimondja, hogy az említett országok gazdasági és kulturális kapcsolataikat, a barátság és az együttműködés szellemében tovább fejlesztik. A varsói szerződés békejellegét mindenki számára félreérthetetlenül megmutatja az. hogy a szerződéshez a társadalmi és államrendszerétől függetlenül bármely európai ország csatlakozhat.”12 A törvénybe iktatására néhány nappal később, 1955 június 5-én került sor. 13 A hivatalos narratíva szerint a NATO-tagsággal megkínált NSZK és a nyugati agresszió elleni közös összefogás jegyében létrejött Varsói Szerződés létrehozásával a Szovjetunió elsősorban arra törekedett, hogy egy olyan katonai tömböt hozzon létre, amely 1. közvetlenül biztosította számára a kiképzett fegyveres erők hatalmas tömegét 2. új felvonulási területekhez, katonai támaszpontokhoz juttatja 3. amelyet felhasználhatott szövetségesei politikai, gazdasági és katonai elnyomásához.14 A szerződés biztosította fegyelmezés eszközével a Szovjetunió később több alkalommal is élt. Amellett azonban, hogy a katonai-politikai szövetség a blokk összetartozását és a szovjet dominancia erősítését szolgálta, fontos szerepet töltött be a szovjet– kelet-közép-európai viszony alakulásában is. A NATO szervezeti kereteinek mintájára létrehozott Varsói Szerződés, az elvi síkon szuverén és egyenrangú tagállamok önkéntes együttműködésén alapuló szervezeteként alakult meg. A korábbi kétoldalú vagy Moszkva központú irányításhoz képest minőségi változást eredményezett a többoldalú, rendszeres katonai-politikai koordináció, mely hosszútávon hozzájárult a VSZ tagállamok nemzetközi tekintélyének növekedéséhez. 15 293 1952 1950 1955 1953 1951 1956 1955
