Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)

Katonai szövetség a keleti blokkban: a Varsói Szerződés

A varsói egyezmény az 1955 februárjában szétküldött egyezmény-tervezethez képest – itt jegyzendő meg, hogy a népi demokráciáknak még annyi beleszólása sem volt az egyezmény kidolgozásába, hogy a tervezet szövegének módosítását kezdeményezzék – 10 helyett, 11 cikkelyt tartalmazott. A tervezet 10. pontját 1955-ben két részre bontották, eszerint: 1. a szerződést ratifikálni kell 2. a ratifikációs okmányokat a Lengyel Népköztársaság kormányánál kell letétbe helyezni. 16 A Magyar Népköztársaság ezt június 2-án tette meg. A 11. cikkely rögzítette a szerződés érvényessé­gének időtartamát: „A jelen Szerződés húsz évig marad érvényben. A Szerződés a következő tíz évre is érvényben marad azon Szerződő Felek között, amelyek ezen időszak lejárta előtt egy évvel nem nyilvánítják ki ‚a Lengyel Népköztársaság kormányának a Szerződés felmondására irányuló kívánságukat. Ha az európai kollektív biztonsági rendszer létrejön és ebből a célból általános európai kollektív biztonsági szerződést kötnek – amire a Szerződő Felek állandóan törekedni fognak – a jelen Szerződés az általános európai szerződés hatályba lépésének napján érvényét veszti.”17 Erre végül a közép-kelet-európai rendszerváltások idején, a KGST megszűnésének évében, 1991-ben került sor. RAPALI VIVIEN Hegedüs András (1922–1999) Szociológus, politikus, miniszterelnök (1955–1956). Érettségit követően (1941) a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán tanult. 1942-ben Donáth Ferenc és Szalai Béla hatására a belépett a kommunista pártba és részt vett a párt egyetemi szervezetének kiépítésében. 1944-ben két év fegy­házbüntetésre ítélték, de november végén sikerült megszöknie. Előbb tagja, később a MADISZ országos titkára (1945–1947), 1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja. Az MDP mezőgazdasági és szövetkezeti osztályának munkatársa (1948–1949), majd vezetője (1949–1951), az MDP Központi Vezetősége Titkárságának tagja (1950– 1951), majd a KV, a PB, a Titkárság és a Szervező Bizottság tagja (1951–1956). 1951–1952 között földművelésügyi miniszter-helyettes, az állami gazdaságok és erdők minisztere (1952–1953), a Minisztertanács első elnök-helyet­tese (1953–1955), földművelésügyi miniszter (1953–1954) és a Minisztertanács elnöke (1955–1956). 1956. október 28-án ő írta alá a szovjet hadsereg segítségül hívásáról szóló kérelmet. Október 29-én Andropov közbenjárá ­sával Hegedűs, Gerő Ernő, Bata István és Piros László, valamint családjuk Moszkvába emigrált. 1956 novem ­berében az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága kizárta a pártból, 1957. március 9-én megfosztották parlamenti mandátumától. 1958-ban tért vissza Magyarországra, ahol előbb az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa (1958–1961), ezt követően a Központi Statisztikai Hivatal elnök-helyettese (1961–1963), az MTA Szociológiai Kutatócsoportjának igazgatója (1963–1968), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE) címzetes tanára (1966–). 1968 és 1973 között az Ipargazdaságtani Kutatócsoport tudományos főmunkatársaként tevékenykedett. 1973-ban „antimarxista nézetei” miatt az úgynevezett „filozófusperben” revizionizmus vádjával elítélték: kizárták az MSZMP-ből és elbocsátották állásából. 1973–1974 között gazdasági tanácsadóként (Kontakta Alkatrészgyár, Taurus Gumiipari Vállalat) dolgozott, ezt követően, 1975-ben nyugdíjazták. 1982–1988 között ismét a Közgazdaság-tudományi Egyetem tanáraként dolgozott, 1988-ban az MKKE címzetes egyetemi tanárává válasz­totta. 1990-ben megalakította a Munkás Akadémiát, amelynek haláláig elnöke volt. 294 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust”

Next

/
Oldalképek
Tartalom