Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Sztálin halála
1953. évi 11. számú törvényerejű rendelet tartalmazta, amely szintén július 26-án jelent meg.13 Esetükben a közkegyelemnek az volt a feltétele, hogy a szabadon bocsátott elítélt ne veszélyeztesse az állam- vagy a közbiztonságot. Ebből egyértelműen kiderült, hogy a szovjethez hasonlóan a magyarországi amnesztia sem lesz teljeskörű. Hazánkban is főleg a politikai okokból elítélteket zárták ki a kedvezményből. Rájuk csak abban az esetben vonatkozott, ha büntetésük nem haladta meg a 2 évet, illetve: „a közkegyelem nem terjed ki azokra, akiket a bíróság a) háborús, vagy népellenes bűntett, b) a népi demokratikus államrend, vagy népköztársaság megdöntésére irányuló bűntett (B. H. Ö. 1. pontja), hűtlenség (B. H. Ö. 35–44. pontja), tiltott határátlépés bűntette, c) gyilkosság, szándékos emberölés, rablás, vagy erőszakos nemi közösülés büntette miatt ítélt el, továbbá azokra, akiket a bíróság d) társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény miatt öt évet meghaladó szabadságvesztésbüntetésre, vagy e) öt éven belül a társadalmi, vagy az állampolgárok tulajdona ellen elkövetett bűncselekményért többízben elítélt”. 14 Szabadon engedték viszont a javító-nevelő munkára ítélteket, a fiatalkorúakat, a terhes vagy 10 évnél kisebb Joszif Visszarionovics Sztálin (1879–1953) Az elemi iskola elvégzése után 1894-ben ortodox papnak jelentkezett és a tbiliszi szemináriumban kezdte meg tanulmányait. Innen azonban 1899-ben szociáldemokrata politikai tevékenysége miatt kizárták, s ugyanezért négy év múlva Szibériába száműzték. Ekkor Koba álnéven működött. Szabadon engedése után tovább folytatta immár illegális kommunista munkáját, több lapba is írt cikkeket, valamint részt vett munkástüntetések szervezésében is, így még háromszor száműzték. Közben vette fel a Sztálin nevet. Az 1917-ben lezajlott bolsevik hatalomátvétel után alapvetően változott meg a helyzete, hiszen a száműzetés évei után megkezdődhetett aktív politikai szerepvállalása. Először a nemzetiségi ügyek, majd az állami ellenőrzés népbiztosa lett. Emellett Lenin javaslatára 1917-ben a Központi Bizottság, 1919-ben pedig az Oroszországi Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjává választották. 1922-ben már a Központi Bizottság főtitkára, ami Lenin 1924-ben bekövetkezett halála után a legfontosabb tisztséggé vált. Kezdetben még megosztotta hatalmát Trockijjal, Zinovjevvel és Kamenyevvel, majd fokozatosan eltávolította őket és Buharint is a hatalomból. Ezután a Szovjetunió diktátora lett, s hatalmát az sem korlátozta, hogy 1934-ben nem választották meg az SZKP főtitkárává. Politikai ellenfeleit, a hadsereg vezetését, a társadalom ellenségnek kikiáltott tagjait és az országban élő nemzetiségek jelentős részét is vagy az egyre bővülő Gulag táborokba küldte vagy koncepciós kirakatpereket követően kivégeztette. Mindezt az „osztályharc éleződésével” indokolta. A gazdaságpolitika tekintetében 1928-ban hirdette meg az első ötéves tervet, ami a nehézipar erőszakos fejlesztését és a földek állami tulajdonba vételét tartalmazta. A második világháború előtt szövetséget kötött Hitlerrel, aki azonban szembefordult vele, s Sztálin a győztesek oldalára került. Így a háború után az általa felszabadított közép-kelet-európai országokra, köztük hazánkra is saját rendszerét kényszerítette rá, amivel a szovjet birodalom befolyási övezetét nagyban megnövelte. Világháborús győzelme tovább fokozta személyi kultuszát, melynek fénypontja 1949 decemberében tartott 70. születésnapja volt. Élete utolsó éveiben a harmadik világháborúra készült és újabb nagyszabású koncepciós pereket készített elő. 1953 márciusi halála azonban megakadályozta ezek kivitelezésében, valamint a Szovjetunióban és a csatlós államokban is a diktatúra enyhülését eredményezte. 272 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust”
