Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Sztálin halála
gyermeket nevelő anyákat, valamint az 50 évnél idősebb nőket és a 60 évnél idősebb férfiakat is, ha elkövetett bűncselekményük nem a fenti kivételekben megjelöltek közé tartozott. A rendelet eltörölte a pénzbüntetéseket, valamint megszüntette a kihágási eljárásokat is. A többi köztörvényes vagy annak minősített elítélt pedig harmadkedvezményt kapott, vagyis a büntetésük egyharmadát engedték el. Ennél valamivel pozitívabb elbírálásban részesültek a katonai bíróságok elé állítottak, mert nekik feleződött a büntetésük. 15 Az amnesztiarendeletet a sajtóban több helyen is teljes egészében közzétették,16 és az intézkedést „állami és társadalmi rendszerünk szilárdságának” bizonyítékaként magyarázták „szemben a kapitalista kizsákmányolók államának megtorló kegyetlenkedésével”. 17 Az intézke dések végrehajtása a rendőrségre is többlet feladatokat rótt ki,18 továbbá a konkrét lépéseket a szovjet fél mindvégig figyelemmel követte. Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete számolt be a Nagy Imrével folytatott beszélgetése után. „Tegnap, július 24-én a Minisztertanács elfogadta az amnesztiáról szóló rendeletet. Ma, 25-én ezt jóváhagyják az Elnöki Tanácsban, és holnap, 26-án a rendelet megjelenik a magyar sajtóban.” 19 A politikai okokból elítélteket sújtó korlátozások ellenére 19 727 fő szabadulását várták a börtönökből és az elítélteknek létrehozott táborokból, amelyekben 1953 júniusi adatok szerint 40 734 fő volt.20 A szaba dultak létszámát tekintve Piros Lászlónak, az ÁVH veze tőjének 1953. november 23-i feljegyzése szerint 15 761 fő szabadult a börtönökből.21 Továbbá jelentős volt azok köre (21 181 fő ), akiknek a pénzbüntetését törölték, valamint azok száma is (640 534 fő), akik ellen eddig kihágási eljárás zajlott. Így az 1953-as amnesztia a kitelepítettekkel és internáltakkal együtt összesen 758 611 embert, vagyis minden negyedik családot érintett. 22 A közkegyelem, bár több mint hétszázezer embert érintett, mégsem eredményezte a politikai okokból történő elítélések és a táborok korszakának végét, mert elítélteket foglalkoztató táborok egészen az 1956-os forradalomig működtek Magyarországon. Továbbá az elítéltek létszámának esetleges növekedése vagy csökkenése ezentúl is a szovjet és magyar politikai változások függvénye maradt. Az amnesztiában részesült személyek sem lettek teljes jogú állampolgárok. Az internáltakkal titoktartási nyilatkozatot írattak alá, így ők arról sem beszélhettek mi történt velük, valamint megkezdték minden szabadon engedett operatív ellenőrzését, azaz megfigyelését is. Az 1953 szeptemberi adatok szerint 16 542 szabadult főből 7 438 főt vontak megfigyelés alá. 23 A Rákosi-korszakban az elítéltek létszáma nem sokáig maradhatott alacsony. Nagy Imre 1955. április 18-ai lemondatása után a börtönök ismét fokozatosan megteltek, annak ellenére is, hogy 1955. április 3-án a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1955. évi 8. számú határozatával ismét közkegyelmet hirdetett ki. Ez a politikai elítélteknek adott kegyelmet abban az esetben, ha nem viseltek vezető tisztséget és ha bűncselekményüket nem ellenséges szándékkal hajtották végre. Ennek végrehajtásáról és a szabadultak számáról azonban kevesebb forrással rendelkezünk. 24 Az elítéltek létszáma tehát ismét emelkedni kezdett és 1955 novemberére meghaladta a 37 027 főt,25 ami nem sokkal maradt el az 1953-as amnesztia elrendelése előtti több mint 40 ezertől. Ezen a helyzeten ismét egy Szovjetunióból induló enyhülés változtatott 1956 tavaszán, mivel az SZKP XX. kongresszusa után ott felülvizsgálatok kezdődtek. Ennek hatására Magyarországon is ismét politikai változások következtek be, és Rákosi 273 1952 1950 1955 1953 1951 1956 1953
