Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Sztálin halála
kitelepítettek és elítéltek büntetését. Állambiztonsági szempontból arra vonatkozóan is ütemtervet készítettek, hogy a táborokból és börtönökből egy nap alatt országos viszonylatban mennyi embert lehet elbocsátani. Ezt végül 500 főben maximálták.8 A szabadítások augusztus elején kezdődtek és a tiszalöki tábor kivételével, az előre meghatározott október 31-ei határidőig be is fejeződtek. Noha megszüntették a kistarcsai, a recski, a tiszalöki, a kazincbarcikai, a sajóbábonyi és a bernátkúti táborokat, ez nem jelentette azt, hogy minden ide bezárt személyt szabadon bocsátottak. Az 5 075 fő közül 659-en9 nem szabadulhattak, őket a kistarcsai táborban 1953. augusztus 25-én létrehozott bíróság elé állították, ahol többségüket további börtönbüntetésre ítélték. Számukra az amnesztia nem jelentett szabadságot. A kitelepítettek esetében a 12 hortobágyi tábort – Árkust, Borsóst, Borzas Mihályhalmát, Elepet, Ebest, Erzsébettanyát, Kónyát, Kócspusztát, Kormópusztát, Lászlómajort, Lenintanyát és Tedejt – felszámolták és itt a családok mindegyike elhagyhatta a nekik kirendelt kényszerlakhelyet. Viszont a 7 281 hortobágyi, a 13 670 budapesti, illetve a 1 194 vidéki városokból kitiltottak 10 többsége ezután sem mehetett vissza eredeti lakóhelyére, a határ menti falvakba és a nagyobb városokba, főleg Budapestre nem. Emellett a kitelepítés során elvett ingó és ingatlan vagyonukért sem kaptak kárpótlást. Ezzel kapcsolatban Erdei Ferenc igazságügymi niszter olyan állásfoglalást javasolt, ami kimondta, hogy a „kitiltott személyek tulajdonjoga megszűnt azokra a vagyontárgyakra, amelyek a kitiltás folytán rendelkezésük alól kiestek.” 11 A minisztertanácsi határozat kitele pítettekre vonatkozó része, az internálással ellentétben nem tartalmazta az azt lehetővé tevő jogszabályok hatályon kívül helyezését, tehát azt később is alkalmazhatták. Így vélekedett erről Garasin Rudolf: „ Ne fosszuk meg magunkat attól a lehetőségtől, hogy szükség esetén legyen olyan jogszabályunk, amelynek segítségével kitilthatunk veszélyes elemeket.” 12 Az internáltak és kitelepítettek mellett az amnesztia a börtönbüntetésre ítéltekre is vonatkozott, náluk a büntetés lehetséges csökkentésének részleteit az A sztálinvárosi vasmű dolgozói munkaszünetet tartva némán állnak Sztálin temetésének időpontjában, 1953. március 9-én. Fortepan / Bojár Sándor, 180626 271 1952 1950 1955 1953 1951 1956 1953
