Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
Sztálin halála
Sztálin 1953. március 5-ei halála jelentős változásokat eredményezett a Szovjetunióban és a csatlós államokban, köztük Magyarországon is. A politikai felső vezetők cseréje és egyéb enyhítő gazdasági intézkedések mellett megkezdődhetett a lakossággal szemben alkalmazott törvénytelenségek felszámolása is. A Szovjetunióban a belügyi és állambiztonsági miniszter, Berija terjesztett be amnesztiarendeletet, mely 1953. március 27-én jelent meg. Ez azonban szűkkörű volt és a politikai foglyokra nem vonatkozott. A rendelet értelmében csak az 5, néhány esetben pedig a 8 évnél kevesebb időre elítélt köztörvényeseket engedték el, valamint a rokkantakat, a fiatalkorúakat és a nők egy részét.1 A 2 468 524 elítéltből mégis több mint egymil lióan szabadulhattak ki. 2 Mivel Magyarországon is követni kellett a szovjet példát, ezért májusban Rákosit Moszkvába rendelték és önkritika gyakorlására kényszerítették. Bár maradhatott a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkári pozíciójában, de a Minisztertanács Elnökének Nagy Imrét nevezték ki, akinek szintén közkegyelmi rendeletet kellett kiadnia. Az MDP PB 1953. június 22-én tárgyalta az amnesztiát, 3 majd az új miniszterelnök 1953. július 4-én ismertette a kormány programját. Ez a nehézipar erőltetett fejlesztésének és az erőszakos téeszesítésnek a megszüntetése mellett a törvénytelenségek felszámolását is tartalmazta. Már a július 4-i parlamenti ülésen elhangzott, hogy a kormány „ [...] megszünteti az internálás intézményét, az internáló táborokat pedig feloszlatja.” 4 Továbbá: „Rendezni kívánja a kormány a kitelepítettek helyzetét is, lehetővé téve számukra, hogy az összes állampolgárokra kötelező jogszabályok figyelembevételével választhassák meg letelepedési helyüket.” 5 Szólt ugyanakkor a bánya táborok és a börtönök lakóiról is: „a megbocsátás szellemében, a megnyugvás és jogos sérelmek gyökeres orvoslása érdekében, a kormány törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé, amelynek alapján szabadon kell bocsátani mindazokat, akiknek bűne nem olyan súlyos, hogy szabadlábra helyezésük az állam biztonságát, vagy a közbiztonságot veszélyeztetheti.” 6 A bejelentést konkrét lépések követték és elkészültek a fent ismertetett csoportok büntetésének enyhítését vagy megszüntetését kimondó dokumentumok. Az internálótáborok és a kitelepítések megszüntetését az 1953. július 26-án közzé tett 1034/1953. számú minisztertanácsi határozat írta elő. Ez nemcsak az intézkedés megszüntetését közölte, hanem annak határidejét is. „1. A rendőrhatósági őrizet alá helyezés (inter nálás) intézménye megszűnik és az erre vonatkozó jogszabályok hatályukat vesztik. 2. „A Minisztertanács utasítja a belügyminisztert, hogy a rendőrhatósági őrizet alá helyezéseket (internálásokat) legkésőbb az 1953. évi október hó 31. napjáig oldja fel és az internálótáborokat szüntesse meg. 3. A Minisztertanács utasítja a belügyminisztert, hogy a jelen minisztertanácsi határozat kihirdetéséig elrendelt kitiltásokat (kitelepítéseket) ugyancsak október hó 31. napjáig oldja fel.” 7 Ezután országszerte összesen 58 szabadítóbizottságot állítottak fel, ezek vizsgálták felül az internáltak, Sztálin halála 1953. március 5. 270 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust”
