Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
1952 Péter Gábor letartóztatása
őrizetbe vett személy közül eddigre már csak 18-an ültek a vádlottak padján. Ebből 16-an korábbi vezető pozíciót betöltő államvédelmi tisztek voltak, mellettük még Péter felesége és Pataki Ferencné – akit a szere tőjének tartottak – állt a Budapesti Hadbíróság előtt. 16 A koncepciós elemeket is tartalmazó négynapos per után meghozott ítéletben bűnösnek mondták ki Péter Gábort népellenes bűntettben, hűtlenségben, halált okozó súlyos testi sértésben, folytatólagosan elkövetett hivatali hatalommal való visszaélésben, személyes szabadság megsértésében, külföldre szökés elősegítésében és társadalmi tulajdon elleni bűntettben. Mindezekért életfogytiglani börtönbüntetésre, lefokozásra, teljes vagyonelkobzásra és a közügyektől való 10 évig tartó eltiltásra ítélték. Hasonló büntetést szabtak ki Csapó Andor államvédelmi alezredesre is, míg a többiek (Timár István, Décsi Gyula, Bálint István, Károlyi Márton, Kovács József, Princz Gyula, Vajda Tibor, Bánkuti Antal, Janikovszky Béla, Érsek Tibor, Vándor Ferenc, Komendó János, Pataki Ferencné, Péter Gáborné, Szabolcsi Mihály, Máy László) másféltől 12 évig terjedő börtönbüntetést kaptak.17 Feleségének az 1953-as amnesztiának köszönhetően csak egy év, nyolc hónapot kellett letöltenie. Az ítéletet sem a vád, sem a védelem nem fogadta el, így az ügy másodfokon a Katonai Felsőbíróságon Péter Gábor (1906–1993) Eisenberger Benjámin néven született 1906-ban. Az elemi iskola elvégzése után szabóinas lett és időközben Budapestre költözött. Tüdőbetegsége révén az ezt követő években sokat olvasott. Az 1920-as évektől a Szociáldemokrata Pártba és a Jaurés-körbe járt, majd 1931-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Itt részt vett a Vörös Segély szervezésében és illegális sajtótermékek terjesztésében is. Ekkor ismerte meg feleségét, Simon Jolánt, közben röpcédulázásért rendőri felügyelet alá került. 1932-ben delegálták a Vörös Segély kongresszusára, így eljutott Moszkvába, ahol Kun Bélával is találkozott. Visszatérése után tagja lett a Vörös Segély szűkebb vezetésének és részt vett a párt belső elhárításának feladataiban is. 1940-ben őt is letartóztatták, de rövid időn belül szabadulhatott. Ekkortól illegalitásban tevékenykedett, tagja lett a Központi Vezetőségnek, és jelen volt a pártfeloszlatásnál is. Ekkoriban kapta a Péter Gábor nevet. 1945 januárjában kezdődött karrierje a politikai rendőrségen, amikor a Magyar Kommunista Párt megbízta a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya megszervezésével. Szervezete 1946-ra a Vidéki Főkapitányságot is magába olvasztotta és Államvédelmi Osztállyá, majd 1948-tól Államvédelmi Hatósággá vált, ami két év múlva a Belügyminisztérium fennhatósága alól is kikerült. Ekkor ért fel hatalma csúcsára az ÁVH teljhatalmú vezetőjeként, s rendszeres meghívottja volt a Központi Bizottság üléseinek is. Jelentős szerepe volt a koncepciós perekben, a törvénytelenségekben és a kínzások hatására aláírt beismerő vallomásokban. Karrierje azonban 1953 januárjában hirtelen véget ért, miután letartóztatták. Elsőfokon és 1954 januárjában másodfokon is életfogytiglani börtönbüntetésre, lefokozásra, teljes vagyonelkobzásra és a közügyektől 10 évig tartó eltiltásra ítélték. Ezzel a rendszer minden törvénytelenségéért őt tették felelőssé Rákosi helyett is. Az ő perének is voltak koncepciós elemei, büntetését nemcsak az általa elkövetett törvénytelenségekért kapta. Az 1956-os felülvizsgálatok következtében ügyét újratárgyalták és büntetését 1957 júniusában 14 évre csökkentették. A börtönből már 1959 januárjában szabadulhatott, ezután 1965-ös korengedményes nyugdíjazásáig a Magyar Ruhaipari Tervező Vállalat könyvtárában dolgozott. 266 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust”
