Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)
1952 Péter Gábor letartóztatása
folytatódott, ahol 1954. január 15-én tartották meg a tárgyalást. Bár a vádlottak tevékenységét itt már bűnszövetkezetben elkövetett cselekménynek minősítették, Péter Gábor ítéletét nem változtatták meg. Csak 3 vádlott büntetését csökkentették egy-egy évvel. 18 A zárt tárgyalásnak köszönhetően a közvélemény minderről semmit sem tudott, noha Rákosi megfogalmazásában „Péter és bandája” ekkor már közel egy éve letartóztatásban volt. Csupán az 1954. március 13-i Szabad Népben jelent meg egy rövid MTI közlemény arról, hogy őt és társait állam és népellenes bűncselekmények miatt elítélték.19 Ezt rövidesen a külföldi magyar lapok is közölték. 20 Péter helyét az Államvédelmi Hatóság élén az ÁVH Határőrség korábbi parancsnoka, Piros László állam védelmi vezérőrnagy foglalta el, aki akkor is az ÁVH vezetője maradt, amikor a szervet 1953 nyarán beolvasztották a Belügyminisztériumba, 1954-ben pedig belügyminiszterré nevezték ki. 21 Péter Gábor egyhangú börtönéletében az 1954-ben meginduló felülvizsgálatok hoztak változást. Ezek megindításáról az MDP PB 1954. május 19-ei ülésén határoztak. Három kategóriában: kommunisták, katonai elítéltek és szociáldemokraták tervezték felülvizsgálni az eddigi ítéleteket, elsősorban Kádár János, Rajk László, Sólyom László, valamint Szűcs Ernő és társainak ügyét.22 (Arról természetesen szó sem volt, hogy bármilyen rehabilitációban részesülhetnének.) Ekkor Péter Gábor több feljegyzést is készített vagy készíttettek vele a börtönben, elsősorban Rajk László és Kádár János peréről, valamint a saját helyzetéről. 23 Újabb egy év telt el mire 1955. június 2-án Rákosi beterjesztette a Politikai Bizottságnak Péter ügyének felülvizsgálatát is, ahol megszavazták azt, „mivel olyan adatok merültek fel, amelyek eddig nem voltak ismeretesek.” 24 Az újabb nyomozás „kiderítette”, hogy az elkö vetett törvénytelenségekért nemcsak Péter Gábor, hanem Farkas Mihály korábbi honvédelmi miniszter, valamint „valószínűleg” Rákosi Mátyás is felelős. Hamarosan a szovjetek is kihátráltak a pártfőtitkár mögül. Bekövetkező leváltásában szerepe lehetett Péter Gábor azon vallomásának is, amely 1956 július elején, Mi az igazság címmel készült. Péter ebben az elkövetett törvénytelenségek, így a Rajk per kapcsán is Rákosi felelősségét emelte ki: „A Rajk-ügy vádiratát elejétől végig Rákosi Mátyás szerkesztette. [...] szeretném ismertetni, milyen irányítást kaptam, mint az ÁVH vezetője Rákosi Mátyástól, már 1945 ősz elején.” 25 Az ekkor zajló felülvizsgálatoknak azonban nemcsak a korábbi áldozatok, hanem a további felelősök megnevezése is célja lett volna. Ezt Nagy Imre miniszterelnök 1955 áprilisi felmentéséig szorgalmazta, és többször is hangoztatta az eredményekkel kapcsolatos elégedetlenségét. Az ezzel kapcsolatos nehézségeket az okozta, hogy sokszor azok vezették a különböző bizottságokat, akik elkövették a törvénytelenségeket és ez időhúzást eredményezett. Így az MDP PB csak 1956. szeptember 28-ai ülésén foglalt állást a volt államvédelmi tisztek büntetőjogi felelősségéről, amit rövidesen tettek is követtek. Október 5-én letartóztatták Farkas Vladimirt, Szendy Györgyöt, Szántó Györgyöt és Toldi Ferencet, valamint néhány nap múlva Farkas Mihály volt honvé delmi minisztert is. 26 A felülvizsgálatok eredményét néhány hónappal korábban, Nonn György legfőbb ügyész 1956 júliusi parlamenti felszólalásában így összegezte: „A vizsgá latok alapján beigazolást nyert, hogy elvtársaink, akiket a törvénytelen perekben elítéltek, nem voltak árulók, kémek, 267 1952 1950 1955 1953 1951 1956 1953
