Házi Balázs et al. (szerk.): „Ma demokráciát, holnap szocializmust”. A diktatúra kiépülése és működése 1944-1956 (Budapest, 2022)

Az 1949-es alkotmány, az új közjogi berendezkedés alapzata

vállalták az oroszlánrészt. Az bizottság nevében kidolgo­zott javaslatot Rákosi nyújtotta be Minisztertanács elé, amely augusztus 5-ei ülésén el is fogadta a tervezetet. 10 A törvényjavaslatot, amelyet Rákosi Mátyás terjesz ­tett az országgyűlés elé 1948. augusztus 17-én, másnap a képviselők általánosságban és részleteiben, egyhan­gúlag elfogadták. Az alkotmánytervezet tárgyalása során a hozzászólók egyöntetű lelkesedéssel szólaltak meg. Első felszólalóként Harrer Ferenc országgyűlési képviselő elsősorban Rákosi Mátyás felé fejezte ki köszönetét, aki „a dolgozó parasztokkal szövetséges munkásosztály élén megteremtette az alkotmány szilárd társadalmi alapjait”. 11 A további hozzászólok Rákosi Mátyás mellett köszönetet mondtak Sztálinnak és a Magyar Dolgozók Pártjának is, illetve biztosították az Országgyűlést, hogy a munkásság és a parasztság mellett, a haladó értelmiség és a magyar ifjúság is lelkesedéssel fogadja az új alkotmányt. 12 Az új alkotmány történelmi jelentőségét akkor és később is rendszeresen hangoztatta a kommunista propaganda. A hazai sajtó is egyöntetűen ünnepként, történelmi vívmányként értékelte elfogadását.13 Még a jogszabály elfogadása előtt, 1949. augusztus 1-jén utasítás született a Magyar Dolgozók Pártja Szervező Bizottságának ülésén, miszerint „az alkotmány népszerűsítését fel kell használni arra, hogy a Pártot még jobban összeforrasszuk a dolgo ­zókkal, még jobban elmélyítsük a szeretetüket és hálájukat a Párt és Rákosi Mátyás iránt.” 14 A jogszabály elsőként Magyarország államformájáról rendelkezett, a köztársasági államformát a népköztár­saság megnevezés váltotta, amely egészen 1989. október 23-áig fennállt.15 Emellett más formai változásokról is rendelkezett: új címer került bevezetésre, amely gyöke­resen eltért az addigi magyar hagyományoktól, és szintén szovjet mintára készült. Ez, ellentétben az államformával, kevésbé volt hosszú életű, az úgynevezett Rákosi címert 1957-ben – némi módosítással – felváltotta a Kádár-címer. Az államforma és a címer megváltoztatása jelképesen is magában hordozta az új rendszer sajátosságait, az alkotmány mindezeken kívül számos olyan rendelke­zéssel bírt, amelyek alapjaiban változtatták meg az addigi közjogi állapotokat. Az alkotmány elfogadása, illetve az azt követő közigazgatási-igazságszolgáltatási átszervezés beteljesítette az egypárti, diktatórikus rendszer kiépíté­sének folyamatát. 16 Az 1949. évi alkotmány megszüntette a köztársasági elnöki pozíciót. Helyette szovjet mintára létrehozták a kollektív államfői testületet, a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amely 21 tagból állt: elnökből, 2 elnökhelyet­tesből, titkárból és 17 tagból. Az Elnöki Tanács tagjait az országgyűlés választotta saját soraiból. Amennyiben az országgyűlés nem ülésezett, az alkotmány módosításának kivételével minden kérdésben jogszabályt alkothatott törvényerejű rendelettel, így alkalmas volt a parlament tevékenységének háttérbe szorítására.17 Az alkotmány ugyanis kimondta: „ha az országgyűlés nem ülésezik, az országgyűlés jogkörét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gyakorolja.” Bár formálisan megmaradt a hatalmi ágak szétválasztásának elve, a gyakorlatban ezt felülírták azzal, hogy az államfői testület mintegy „törvényhozói” szerepbe lépett úgy, hogy a kibocsátott törvényerejű rendeletekhez nem volt szükség miniszteri ellenjegyzésre sem.18 Ezzel a szervezet a pártvezetés politikai döntéseit gyorsan, minden különösebb formalitás nélkül legalizálta törvénye­rejű rendeletek formájában, hiszen nem kellett bevárni az Országgyűlés ülésszakát és nem volt szükség nyilvános vitákra sem. Ezt követően minimális számú törvény született meg az Országgyűlés munkájának eredménye­ként, az 1982-es esztendőben például csak kettő:19 az egyik a zárszámadásról, a másik pedig a költségvetésről. 220 1944 1948 1946 1945 1949 1947 „Ma demokráciát, holnap szocializmust” 1949

Next

/
Oldalképek
Tartalom